Normális ez a viselkedés?

Olyan vagyok, hogy ha valamire azt mondom, hogy én ezt nem csinálom meg, akkor nem csinálom meg. Akár agyon is verhetnek az sem érdekel. Utálom az összes tanáromat (1-2 kivétel van) főleg a tesit. Egy farok az a tanár...én úgy bánok vele ahogy ő velem, pedig tudom, hogy úgyse az enyém lesz az igazság..főleg, hogy a szülei a polgármester mellett dolgoznak. Nagyon bunkó vagyok vele és jártam már ezért az igazgatónál de megúsztam egy lecseszéssel, megfenyegetett hogy megbuktat mert egy senki vagyok és kaptam egy szaktanárit. Magasról leszarom a véleményét, ő megalázhat bárkit mindenki előtt meg szó szerint azt csinál amit akart. Több osztálytársamat is érte már baleset (kéz/láb törés) a hülyesége miatt és nem kapott érte semmit, ráadásul soha nem intézkedett egyiknél se, még röhögött is. Néha beszólok neki mert már nem tudom szó nélkül hagyni. Téliszünet előtt futottam és megkérdezte, hogy "na mivan, futsz a kettesért?" olyan ideg volt bennem azt hittem neki megyek, állítólag rákvörös lett a fejem de mondtam elég furán, hogy erre inkább nem válaszolnék. Utána pár barátom előtt kiadtam magamból de csak szavakban. Börtönben érzem magam, nekem nincs jogom semmihez, nem csinálhatok semmit mert mindenért én vagyok a hibás. Előre félek, hogy mi lesz holnaptól (vége a szünetnek) és napról napra jobban utálom őket és nem tudom magam megállítani. A töri tanárommal is a múltkor nagyon flegma voltam, félreértés történt és mondta ilyen tök bunkón hogy "olvassá'!" mondtam hogy "jóvanna!". Már annyira kikészültem hogy az sem érdekel ha megbuktatnak vagy kapok igazgatóit, egyszerűen hidegen hagy. Szeretem a börtönös műsorokat és elgondolkozom azon, hogy szinte ugyanúgy bánnak velem mint a rabokkal (ez most halál komoly!). Legtöbbször visszaszólok a tanároknak pedig nem akarok, de ők hozzák ki belőlem. Minden egyes reggel gyomorgörccsel kelek fel és bármit megtennék csak ne kelljen suliba menni. Erre rátesz egy lapáttal az osztályom is, de őket jobban elfogadom, miattuk utálok emberek közé járni. Eléggé rasszista is vagyok amiért szólnak a tanárok de egyik fülemen be, a másikon ki. Nem érdekel a jövő, hagyom hogy történjen aminek történnie kell. Megfogadtam, hogy évvégén a tesitanáromat kiosztom (azért akkor mert nem tud megbuktatni, megütni nem fog ha meg mégis megteszi feljelentem) addig próbálok nyugodt lenni de lehet, hogy nem bírom ki addig.

Egyébként nem vagyok elkényeztetve és megvagyok nevelve. Senkivel nem szoktam rosszul viselkedni csak azokkal akik tettek azért, hogy így viselkedjek. Sajnos részben a tanárok miatt vagyok ilyen. Most tuti egy regényt írtam, bocsi. Egyébként itthon is vagy bárhol leszarom, hogy mi történik csak hagyjanak békén. Azt hiszem ez rossz. Nem normális, ugye? Hogy fogjam vissza magam?

14/L