Milyen özvegynek lenni? Mármint milyen lelki állapottal jár?

28 évesen lettem özvegy.

Ájulás közeli állapotba kerültem a hír hallatán. Aztán film szakadás, és anyós egyik barátnőjénél ébredtem másnap délben, aki a közelünkben lakott.

Az első időkben csak a nagy ürességre emlékszem. Bezárkóztam, csak a munkámra és az angol nyelvvizsgára koncentráltam.

7-8 hónap után vettem kezembe az életemet.

Alig 2 évet voltunk házasok, és Valentinkor volt a temetés. Amikor az esküvőnket terveztük, ezen a napon akartuk, de mivel hétköznapra esett, kissé eltoltuk. De ez a nap mindig rólunk szól.

Ennek már 10 éve, azóta van egy új kapcsolatom, és 2 kisgyerekünk is. azt hiszem, boldog vagyok.

Az élet megy tovább, de a lelkem olykor vérzik, és nem tehetek ellene.

Borzalmas. Nem is merek belegondolni soha. Elveszíteni azt, akit a világon mindennél jobban szeretsz :(

Én nem bírnám feldolgozni.

Nézd meg a P.S. I love you című filmet, erről szól.

Kedves Kérdező!

Az író olyan, mint a színész. A leglehetetlenebb helyzetet is át kell tudnia érezni, különben nem jó író/színész.

Ha a GYK-ról merítesz ihletet, akkor inkább írj valami másról, kamasz-szerelemről, bármiről de ne erről.

Nem lesz hiteles.

Ha szeretted a párodat akkor bizony borzasztó az biztos. Soha sem tud az ember elfeledkezni róla, és akár évtizedek után is hiányzik.

Ha vígözvegyről van szó, az más, régebben a nők megmérgezték a férjüket (mert terrorizálta őt vagy a gyerekeket) így "vígözvegynek" hívták őket.