A mamám sírba tesz minket. Minél jobbak vagyunk hozzá, ő annál rosszabb. Ugye nem fog változni?

A legutóbbi műve pénteken volt mikor bevittem a kórházba felülvizsgálatra az eltőrt keze miatt. Már több mint 5 hete el volt törve és már összeforrt és le kellett venni a gipszet neki. Ezt az orvos is elmagyarázta neki, de őt nem érdekelte.

Mivel ő mindenkinél okosabb (ezt ő mondta, és el is hiszi), neki röntgen kellett, és továbbra is be akarta gipszeltetni magát.

Rosszabbul viselkedett a korházban, mint egy kisgyerek. Teljesen röhelyes helyzetbe hozta saját magát, és engem.

Mindenhova bement hívatlanul (mert én nem tudok intézkedni, és neki nem tetszett, hogy az orvosok a kiírt időben kezdték a rendelést, és hogy azt hívták be először aki 8-ra volt berendelve, és nem őt, aki csak 10-re). Összefüggéstelenűl beszélt mindenütt, és engem hülyézett le mindenki előtt, mert az orvos által előírt 3161-es szobába akartam röntgenre vinni és nem oda ahova ő akarta.És végül neki kellett igaza legyen, hogy legutoljára oda mentünk ahova ő elgondolta azelött a röntgent a gipsz levételére. Felesleges plusz 4 órát töltöttem el vele a kórházban, mert felesleges helyekre ment, nem hallgatva rám, mert ő mindenkinél okosabb.

Ráadásul szerdán is bevitette magát velem, mert szeinte akkorra volt beprogramálva. És még ő volt felháborodva, hogy senki sem foglalkozott vele.

És most panaszkodik jobbra - balra, hogy senki sem segít rajta, és hogy én milyen rossz vagyok, hogy nem gipszeltettem be neki a karát, mert fáj neki és szilánkokra van törve.

Még néhány dolog, amit mama tett:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..