Hogy mondjam el a páromnak, hogy gyerekünk lesz?
Nem tudom,hogy kéne elmondanom neki,mert nem terveztük és még egyáltalán nem beszéltünk arról,hogy lehetne gyerekünk.
16 hónapja vagyunk együtt,10 hónapja lakok nála.
Szeretjük egymást,de valahogy mégis félek,hogy mit fog szólni,mert valahogy nem tudom elképzelni az életünket egy gyerekkel...pl. először csak szexkapcsolat volt köztünk,utána fordult komolyabbra a dolog...nem tudok se főzni,se takarítani,általában reggel 9-10 között kelek fel,folyton nyaralni járunk és félek,hogy emiatt tönkre menne a kapcsolatunk a párommal (3 ismerősünk kapcsolata is azután ment tönkre,hogy megszületett a gyerekük).
Nem tudom,hogy mit tegyek.
Nem az anyagiakkal van gond,mert jól élünk,bármit megengedhetünk magunknak.Hanem azzal,hogy szerintem nem lennék jó anya és elrontanám a kisbabám életét.
Gondoltam arra is,hogy elvetetem,a barátom tudta nélkül,de ezt nem tudnám megcsinálni,nincs hozzá elég lelkierőm.
válasza:
válasza: válasza:VIGYÁZNI KELLET VOLNA! Most már mindegy,,de szerintem az anyai ösztön előbb utóbb meg jön.
Én nem vagyok az abortusz mellet,de ez a te életed itt nem várj senkitől váll veregetést és vigaszt se! Egy kis ember életről van szó és nem egy kidobott macskáról!!!
Ja ha nyers és faragatlan voltam akkor bocs,,akinek nem tetszik le lehet pontozni,de akkor is így van!!!
válasza:Tulajdonképpen milyen válaszokra vársz itt? Ez nem világos nekem. Ha nem kamu amit írtál, akkor a kényelem a domináns az életedben és ha jól értem egy gyermek ezt az idillt felborítaná?
Miért írtad ki ezt a kérdést valójában? Mert tudod hogy lesznek itt pro- és kontra válaszok? Hogy a válaszadók majd jót vitáznak itt? Mert más értelmet nem sikerült találnom...ne haragudj.
18:22
Nem vitát akarok elindítani,hanem tanácsot szeretnék abban,hogy mondjam el a páromnak,hogy lesz egy gyerekünk.
Nem érdekel,hogy egy gyerek felborítaná az életemet.
Úgy gondolom,hogy nem vagyok kész arra,hogy felneveljek egy gyereket,nem tudom,hogy miért.Egyszerűen nem érzem képesnek erre magam,félek,hogy valamit rosszul csinálok majd.
Nem értem,hogy miért kell rögtön letámadni,amikor csak normális válaszokat várok.
válasza:Egyszerűen mondd el. Nem úszod meg úgysem.
Ha későn szólsz, és nem lehet már másképp dönteni, úgy is érezheti, hogy bepaliztad.
Így még beleszólhat, hogy ő akar-e apa lenni.
Nyugi.
Tud úgy ordítani egy gyerek, hogy felkelj. Eleinte nem nagy cucc, reggeltől estig szoptatsz meg pelenkázol, ezzel simán elmegy az első hat hónap.
Mire jönnek a rázós helyzetek, a szobatisztaság, dackorszak és társai, addigra meg úgy érzed, hogy belejöttél, és nagyobb magabiztossággal nézel szembe vele.
A párod meg lehet, hogy kiugrik a bőréből és remek apa lesz.
Tudod, nem a gyereken múlik, hogy a szülés után milyen lesz a kapcsolatotok. Hanem kettőtökön!
Akiben egy ilyen váratlan terhesség esetén nem merül fel a kétely, hogy jó anya lesz-e, képes lesz-e megbirkózni a felelősséggel, AZ nem való anyának. A kételkedés meg a félelem a normális.
válasza: válasza:Én védekezés mellett estem teherbe bár mi 5 éve voltunk akkor együtt és hasonló képpen éltünk mint ti.
Mondtam neki, hogy szerintem terhes vagyok, ő persze: -az nem lehet... Aztán teszt és reggel ott hagytam neki, ami persze + volt (én melóba mentem aznap).
Nagyon örült és az mikor megszületett a lányunk.
Sosem felejtem el azt a pillanatot ahogy rám nézett.
Szóval nem leszel szerintem egy mai anyuka, inkább modern felfogású :) és hidd el annyit fogtok változni, hogy el sem lehet képzelni ebból a távlatból.
Nem szépítek azért a nyaralásokból visszább vettünk és másból is bőven, mert a gyed kb a fizum 1/3-a és az nekünk nagyon hiányzik. DE! A melóhelyemre még visszavárnak, 3 év múlva megszabadulok egy hiteltől amitől "szenvedünk" és bízok benne hogy úgy lesz ahogy eltrveztük. Utána szerintem minden mehet a régi kerékvágásba.
A késői kelés szerintem nagyjából elfelejtheted, de erre az ember rááll. Én éjfélkor fekszem és reggel 6-7-kor kelek.
Mi akkor 27/29 évesek voltunk, szóval adott volt, minden hogy megtartsuk. Ti hány évesek vagytok?
Azért mert 3 ismerősödnek is tönkre ment a kapcsolata, akkor ott már előtte is baj volt, csak nem tudtad.
Rágjátok át jól, semmiképp ne dönts szerintem az ő tudta nélkül.
A párom 35 éves,én 20 vagyok(tudom,hogy picit nagy a korkülönbség,de szeretjük egymást).
Nem dolgozom,szóval akkora változás nem lesz az anyagi helyzetünkben,a párom jól keres,nem lenne gond még +1 fő itthon.
Tudom,hogy el kell neki mondanom minél hamarabb,de nem tudom,hogy mikor lenne a legalkalmasabb.
válasza:gratulalok...
tipikus mai tini...
dolgozni nem,osszefekudni igen...
teherbe esni igen,annyi iqval rendelkezni,hogy mikent kezeljem a kerdest mar nem...
abszurdisztan,2012,en igy szeretlek...
mielobb ulj le es beszelgess el a paroddal...
ha nem akarjatok a gyereket akkor aziranyban lepjetek,ha akarjatok akkor az iranyban,de a halogatassal nem oldasz meg semmit,leven az ido veges...
es ha te allsz ele es szolsz meg mindig jobb a szajiz,mintha magatol jon ra es esetleg olyan kovetkeztetest von le,ami fel sem merult...
vicces,hogy mennyire nem tudtok kommunikalni gyerekek...
esz nelkul barkivel barmit,de ha megbeszelni kene akkor vagy elsunnyogas vagy felhaborodva uvoltes,kozeput nincs...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!