Mennyi idő után érezted azt, hogy a párod családja befogadott és családtagnak tekint?

Most készülünk az esküvőre a vőlegényemmel, de az ő családja még mindig kívülállóként kezel engem, sőt mondhatnánk úgyis, hogy azt várják, hogy lefújjuk az esküvőt, mert ki nem állhatnak. A testvére szerint csúnya vagyok, és jobb nőt érdemelne az öccse (alias cicababát), és szerinte otthonülő papuccsá teszem őt (tény, mióta együtt vagyunk kevesebbet bulizik, de nem miattam, én nem mondtam soha, hogy ne menjen el, csak nincs kedve hozzá, pedig én mennék sokszor, de ő nem akar), az anyukája szerint meg túlképzett vagyok a fiához (most járok főiskolára), és úgyis el fogom hagyni egy diplomás férfiért, az apukája szerint meg nem vezetem jól a háztartást (ezt nem tudom, hogy miből gondolja, ugyanis főzök, takarítok, mosok stb az albérletünkben), és miattam hízott el a fia, mert egészségtelen ételeket főzök. Én azt gondolom, hogy ideális menyjelölt vagyok. Illedelmes, tisztelettudó, a vőlegényemet mindennél jobban szeretem, szorgalmas vagyok, nem a szülők pénzén élünk, külön tartjuk fent magunkat, sőt még egy elég szép összegű kölcsönt is adtunk a vőlegényem testvérének. Nem vagyok tökéletes, de azért nem a pokol küldött, hogy tönkretegyem a vőlegényem életét. Biztos van még mit fejlődnöm főzés terén, vagy éppen lehetnek csinosabb is, csak mindenre nincs időm meg pénzünk (esküvőre gyűjtünk, az összerakott pénzt kapta meg kölcsönbe a testvér is, de odaadtuk, mert szerintem a családtagok dolga, hogy segítsék egymást). Fog valaha változni ez a helyzet? Az én szüleim már negyedik gyerekükként tekintenek a vőlegényemre, nagyon szeretik őt. A vőlegényem próbál megvédeni a családja előtt; meg mondja, hogy ne foglalkozzak velük, de nekem rosszul esik. Én úgy érzem, hogy megérdemelnék legalább annyit, hogy nem fúrnak ennyire.