Milyen kamaszkora volt azoknak akik azt irják hogy a 15-18 éves fiataloknak hogy nincs semmi titkolni valójuk a szüleik elött?
A kérdésemet egyébként egy itteni válasz ihlette ahol is ezt irták a válaszadónak: "es kulonben mi olyan fontos es titokzatos van neked 17 eves letedre az email=jeid kozott edesanyad nem lathatna"-ez csak egy részlet a válaszból ami megragadta a figyelmemet,és elgondolkoztatott.
Komolyan semmi magánélet nem jár az ilyenek szerint a tiniknek? Nekik milyen kamaszkoruk volt,mindent megmutattak az anyjuknak?
Én emlékszem jó kapcsolatban voltam(meg vagyok is) anyámmal,de nem örültem volna ha meg kéne neki mutatnom a szerelmes üzenetet amit a barátomnak,mert nincs jogom titkolozni elötte.
24/l
Én megmutattam anyukámnak.
Jó kamaszkorom volt, bármikor fordulhattam hozzá, elmondta, h szerinte hogy kellett volna, de ennyi.
Pedig én is voltam berúgva, nem is egyszer, pasiztam is, volt, h elmesétltem, volt, h nem.
De az életem nagy dolgiról mindenképp tudott, első szerelem, első szex stb.
Nekem is tud mindenről. Jobb így szerintem, mert osztálytársaimat nem minden esetben engedik el akárhova is, de nekem anya tudja, hogy tudom hol a határ és hogy nem dugatom meg magam minden jött menttel.
17/L
Nekem a sógornómék most 16, 18 évesek, és teljesen jól kijönnek anyukájukkal, nincs titkolnivalójuk, persze nem a bulizós, részegedős fajta semelyik lány.
Ez szerintem teljesen nevelés kérdése. Bíznak a szüleikben.
szerintem nem mindenki értette meg a kérdés lényegét.
az teljesen jó dolog hogy bíznak a szüleikben és mindent amiről tudniuk kell elmondanak nekik de akkor is vannak olyan dolgok amik csak két emberre tartoznak és bármilyen jó a szülő gyerek kapcsolat, egyszerűen nincs köze hozzá. nekem is jó a kapcsolatom anyukámmal de amikor a barátommal msnezek nem nézheti meg mert egyszerűen nem, ez csak ránk tartozik.
Igaza van a 4. hozzászólónak.
Attól még van magánéleted mert anyukád mindent tud rólad, itt nem az sms ekre gondolok, de ha miért ne nézhetné meg?
Amíg az ő lakásában élek addig minden joga megvan arra, hogy vigyázzon rám, és óvjon.
Így ha kell bármikor megmutatom neki akármimet, és büszke vagyok rá, hogy ilyen családom van.
17/L
Amikor már olvasni tudtak a gyerekeim, sosem olvastam el a leveleiket, szerintem igenis, egy gyerek is eldöntheti, hogy mit mesél el. Az már más kérdés, hogy nagyon jó viszonyban voltam (és vagyok ma is) a gyerekeimmel, szinte mindent elmeséltek nekem.
Eszembe nem jutna, hogy beleolvassak a gyerekeim elektronikus leveleibe, és szerintem a gyerekeim sem olvassák az én leveleimet.
Nem tudom, hogy anyám anno elolvasta-e a leveleimet, mindenesetre nem bontotta fel őket. A múlt évezred 60-as, 70-es éveiben még papíron leveleztünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!