Mit csináljak? Anya-kérdés.

Egyszerűen nem tudom miért van ez: (hosszú, de légyszi olvassátok végig)

Én egy nagyon aktív, társasági lény vagyok, tényleg igazi vezető, színes egyéniség, nyitott, barátságos, extrovertált, beszédes, stb.

Ám a "családdal" kapcsolatban máshogy vagyok. Nekem nincs valami széles családom, szüleim elváltak, anyukámmal lakok, apukámat kb. havonta meglátogatom, testvéreim sajnos nincsenek (bár ami a lenti kérdést tekinti lehet hogy jobb is), a faluban laknak az unokatestvéreim, nagynénéim, stb. de ritkán találkozok velük.

Amik fontos tényezők a még nem kifejtett kérdésben: anyukámmal 9 éves koromban költöztünk külön eleinte a dédimamához (őt imádom tiszta szívemből), az ő házában egy szobában laktunk ketten. Ez eleinte nem is zavart, hiszen kicsi voltam, bár már akkor is imádtam ha anya nincs otthon, nagyobb élmény volt úgy játszani, gépezni ha nem volt otthon. Igaz akkor még a nagyobb problémát a dédim jelentette, mert akkor még más véleményem volt róla, nagyon szerettem akkor is, de ő zavart akkoriban inkább, mert folyton afelől érdeklődött hogy vagyok, sokat beszélt és ez idegesített. De mentségemre legyen hogy nem nagyon tudtam még értékelni az érdeklődését, kicsi voltam. Most nagyon jó (akkor is jó volt tulajdonképpen) a kapcsolatm a dédimamámmal, szóval semmi probléma.

Aztán elköltöztünk egy másik házba, ahol egymásból nyíltak a szobák, ez zavaró volt hiszen többször nyitogatott be és ha ki akartam menni a konyhába nekem is át kellett mennem rajta. Azóta elköltöztünk egy másik házba, ahol külön szobáink voltak és most is eg ymásik házban lakunk ahol nemcsak külön szoba van hanem ő a felső én az alsó emeleten vagyok (ahol van a konyha, bejárat, stb.)

A PROBLÉMA:

Nos az lenne a baj, hogy ez a "szeretek egyedül itthon lenni" dolog már egész durvára fajult. Amint hallom a kulcs zörgését, az ajtó nyílását, hogy hazajött, mindent otthagyok, becsukok amit csináltam, elkezdztem csinálni, kizökkenek "magamból". Valami olyan szinten rámnehezedik,mint egy kő. Nyomaszt, és olyan mintha nem kapnék rendesen levegőt, mintha meg lennék kötve (az anyukámról jellemzést lentebb olvashattok). A tudat hogy otthon van az nekem egyenlő azzal, hogy akkor nem csinálhatok azt amit akarok, akkor már nem vagyok szabad, stb. Amikor pedig nincs itthon akkor az olyan mámorító érzés, hogy alig tudom eldönteni mit kezdjek magammal, annyi minden van amihez kedvem támad. Ilyenkor olyan extázisba kerülök, hogy olyanokhoz is kedvem támad, amikhez amúgy nem (pl matekozni, mosogatni, porszívózni). Amikor nem jön haza este hanem hajnalban (mert sokáig kell dolgoznia ami nagyon ritkán van, amikor őrület van a munkahelyen valami új projekt miatt és mivel messze dolgozik ezért későn ér hza vagy karácsonyi bulin van a munkatársaival, de ugye ez is ritkán van) akkor felmegy az adneralinszintem, ám ez azért rossz, mert annyira jó kedvem van, hogy nem akarom elfecsérelni az időt olyanokra amihez kedvem lenne, inkább az örömömet levezetem táncolok, énekelek, ebben elfáradok, ezért ált. leülök gépezni, de ilyenkor is nagyon boldog vagyok. Ha pedig nem énekelek/fáradok el akkor valahogy úgy megnyílok hogy elkezdek írni, festeni "művészkedni", meditálni, vallási szertartásokat csinálni (hindu - dolgokra gondoljatok, tehát indai zenékre táncolás, matrák éneklése, stb.), részletes imádkozás, stb. Valami nagyon megnyílik bennem. Ám van hogy elmegyek otthonról sétálni és elmélázok az élet dolgain.

Ám ha itthon van akkor csak gépezek és kész, várom hogy este legyen, akkor általában jó kedvem lesz, ilyenkor eszek, közben filmet nézek, utána sokáig gépezek, olvasok, ám ha már tudom hogy lefeküdt anyám akkor megint felszabadul bennem ez az energia, csak ez általában nagoyn későn van és olyan álmos vagyok, hogy aludnom kell.)

Amikor hosszútávon itthon van (téli, nyári szünet) általában depressziós leszek és meg vagyok őrülve.

Ja, és hogy miért is vagyok ilyen?

Anyukám valami undorító dolgot áraszt magából, ami miatt ilyen lesz a légkör. Ilyen ideges, anyagias, fáradt hangulat. Akármit csinálok az baj, és akármit kér tőlem azt olyan hülyén kéri. Rámförmed, stb. Ilyenkor elkezdek sírni és duzzogva megcsinálom a dolgokat, és ilyenkor azt hszi az a bajom hogy pl. el kell mosogatni de közben az a bajom hogy miért így kér meg rá.

Meg amikor ritkán kiabál azokat meg olyan idióta dolgok miatt teszi. Egyszer este 11 körül (mi ilyen éjszakai bagoly caslád vagyunk, későn fekszünk le, stb.) felmentem hozzá valami miatt. Ő olvasott, de hát fent volt teljes egészében. Aztán mondta hogy hagyjam békén és menjek le. MHát lementem. Aztán utánamjött feldúlva hogy mégis mi a sz*rt képzelek magamról hogy feltrappolok hozzá és elhord mindennek, nekemvágja apárnát, stb... Aztán felrohan az emeltre de még onnan i kiabál hogy "hülye idióta gyerek!!" "Hülye k*rva p*csa!!" meg ilyeneket...

Én meg szabadidőmben azon vagyok hogy a teljes lelki boldogságot teremtsem meg magamnak (agykontroll, indiai tanítások, buddhista tanítások, OSHO-könyvek, az univerzum törvényei, karma, stb. ilyenekről olvasok, meditálok, illetve azon is dolgozom hogy Istennel személyes kapcsolatot alakítsak ki, emellett az életemet is rendszerezem úgymond, minden téren megteremtem magamnak a boldogságot.) ezek működnek, amikor anyám nincs itthon természetesen úgy érzem minden téren elégedett vagyok (ami igaz is), csodálatos barátaim vannak, jó tanuló vagyok, jó az alakom, szép vagyok, tehetséges, stb.

amúgy anyám most sincs itthon, de annyira feldúlt ma délelőtt is hogy egész nap ilyen ideges vagyok.

amúgy vannak pillanatok amikor nagyon jóban vagyok vele, ez akkor van amikor együtt megyünk be a városba, ilyenkor teljesen megváltozik, olyan mintha a barátnőm lenne, ám elmondása szerint én meg a városban vagyok elviselhetetlen (puffogok meg ilyenek a ruhák miatt ezt mondja) ...

Ja és anyukámról tudni kell egyet s mást, nem ilyen átlagos anyuka, az olyan dolgokból amikből más anyukák problémát csinálnak azokból ő nem (kivel barátkozom, van -e pasim, hova megyek, mikor megyek, kivel megyek persze megkérdezi ezeket de nem kiabál meg nem veszekszünk ilyenek miatt ) inkább csak azokból amik neki jók vagy rosszak (segítek-e a házimunkában, mennyi pénzt kérek és mire, hogy kérem a pénzt, stb. )

Ja és az is zavar, hogy amikor ugye itthon van akkor is elvonulok a szobámde, de ott se hagy békén, ok nélkül bejön, csak leül és elkezd enni vagy teázni még csak nm is beszélünk de azért bejön és leül, elkezd újságot olvasni vagy valami én meg ha kizavarom azt mondja "jaj legyünk már együtt néha" meg ilyenek, de közbe semmi haszna nincs és állandóan megzavar valamiben.

Nyár elején egy hétig (!!!) nem lesz itthon és máris extázisban vagyok ha erre gondolok...

Most pedig azok izgulok mi lesz velem ha 11 napig itthon lesz a téli szünet miatt..

14 L