Mit gondoltok? Milyen jövő várna rám mellette?
Párommal 1 éve vagyunk együtt. De még mindig gyakorlatilag semmit nem tudok a családjáról. Azt mondja nem szeretik őt, csak rossz és fájó emlékei vannak a gyermekkoráról és nem szeretne erről beszélni.
A személyiségén is nagyon visszaüt a sanyarú gyermekkor hordaléka. Nem tudja kimutatni az érzéseit, illetve előfordul, hogy nehezére esik. (Az első fél évben azt se tudtam eldönteni szeret-e egyáltalán.) A tulzott ragaszkodás, ha gyakran kimutatom az érzéseimet, sokszor mondom hogy hiányzik megrémíti, ugy éri menekülnie kell. Mostanra már ezen is próbál változtatni.
Igazából magam sem értem hogy volt ennyi türelmem kivárni, amíg megbízik bennem, megnyílik nekem, de ugy éretem megéri. Mindig azt mondogatta, jobbat érdemlek nála és nem érti miért ragaszkodom hozzá ennyire. Bárkit megkaphatnék és ő tulságosan romlott hozzám.
Mostanába azomban egyre inkább merül fel bennem a kérdés: Hogy nyilvánvalaóan érzelmileg antiszociális a párom és így mégis milyen jövő várna rám?!
Ugy érzem mindig csak én adok a kapcsolatba én vagyok türelmes és alig kapok viszonzárt. Párom maximálisan kiismert én pedig alig ismerem őt. Nem kapok annyi szeretet, mint amennyire szükségem lenne viszont annál többet adok. Tudom, hogy szeret de olyan jó érzés lenne, ha néha ki is mutatná!
Mit gondoltok?
válasza:szeretnél te is boldog lenni?
ha ez már most sem elégít ki, akkor mit vársz később?
apukám volt ilyen (szintén korai árvaság, sanyarú gyerekkor),és nem is működött sokáig a házasságuk.
Addig menekülj, amig nincs gyerek !
válasza: válasza:Nincs jövője.
Antipszochiális emberek maradjank egyedül,mert csak tönkre tesznek másokat.Egy idő után te is ilyen lennél,vagy épp agresszív mert semmit nem kapsz vissza tőle,csak adsz adsz ő kifcsar,te viszont nem lezsel boldog.Te egy év után már igy érzel,mi lesz késöbb,gyereket ne tervezz vele,az nem való antipszochiálisoknak.Sajnálom,de ez a kemény igazság,az ilyen kapcsolatok halálra vannak itélve,ezekben fordul elő legtöbbször a bántalmazás is,az antik viselkedése ugyanis nem áll messze a pszochipatákétól.
válasza:Azt gondolom, hogy ilyen esetben érdemes lenne a párodnak szakemberhez fordulnia. Egy év nagyon kevés idő, persze érthető, hogy te soknak érzed, de gondolj bele, évtizedek beidegződését kell átállítania magában úgy, hogy nem is tudja pontosan, mi a cél, és hogy azt hogy lehet elérni.
Szakemberrel elérhető változás rövidebb idő alatt, de ha egyedül próbálkozik, akkor az elvárásod irreális.
A kérdésed a cicám juttatja eszembe. Baleset érte vagy megtámadták, megsérült, a fél szemére megvakult, menhelyre került, több hónapot ott töltött, amikor hazahoztam. Abszolút nem viselkedett normális cicaként, ha ránéztem, megrettent, lelapult, elszaladt, hetekig a lakás sötét zugaiban ült, csak éjszaka jött ki enni. A balesete után kb. 3 hónappal került hozzám, 9 hónapja van nálam. 9 hónapnyi szeretet és folyamatos törődés után mostanában kezdem érezni, hogy sokszor már egész macskásan viselkedik. Hogy már akkor is előmerészkedik, ha vendég jön. De például ölbe még nem lehet venni. De bízom benne, hogy idővel azt is engedni fogja.
Idő kell, amíg az ember valóban elhiszi és elfogadja, hogy valahol szeretik, és ahhoz még sokkal több, hogy megtanulja kimutatni a szeretetét. Valószínű a párod egyszerűen fél, hogy miután kitárulkozik előtted, úgy jár veled, mint a családjával.
A döntés persze rajtad áll: szereted-e annyira, hogy az lelkierőt adjon ahhoz a - valószínűleg évekig tartó - munkához, amíg a párod szívét megolvasztod. Ehhez iszonyatos lelkierő kell, ha a tiéd elfogyott, érthető. Annyit tegyél meg mindenképp, hogy lehetőleg ha elhagyod a párod, próbáld meg úgy csinálni, hogy ne törd össze nagyon, ne növeld a rossz tapasztalatainak a számát.
válasza:Szerintem is inkább küldd el őt pszichológushoz. Muszáj, mert így se veled, sem mással nem tud majd érzelmi kapcsolatot kialakítani.
A kérdés az, hogy akarsz-e neki a 'gyógyulásban' segíteni, mellette állni.
Nem kizart, hogy megeri varnod. Az ilyenek nehezen nyilnak viszont ha egyszer atolel majd soha tobbe nem ereszt el...persze a dolog ket eselyes.
Ajanlom M scott peck konyvet a cime jaratlan ut (a szeretet, hagyomanyos ertekek es a szellemi fejlodes uj pszihologiaja.) egy csomo ilyen eset van benne es nagyon sokat tanulhatsz arrol, hogy "kozelitsd meg" baratodat....
Köszönöm a válaszokat! Külön köszönet: 23:37 és 00:18!
Néha azt érzem, hogy van elég erőm és érdemes kivárni amíg megnyílik. De ha egy adott helyzetben nem ugy reagál amit várnék tőle, ha csalódást okoz vagy újra és újra megkapom tőle azokat a "pofonokat" amiket már megkaptam elfogy a hitem.
Igazából már számtalan esélyt adtam a kapcsolatunknek, mert valamiért mindig is hittem bennünk. Ő soha nem értette mit láttam meg benne, ami ennyire megfogott. Lehet ez hülyén hangzik de én már első ránézésre láttam hogy több van benne, valami különleges van a lelkében. Minden barátom, családom rosszallással nézte, hogy pont őt választottam páromul. Kifejezetten bunkónak és érzéketlennek találták, de én tudtam hogy nem az. És igazából mindig mindig tudom. Csak néha elfáradok.
Bár látom rajta a változást. Olyan mintha hangya léptekben haladnánk, de haladunk. Már egyre inkább kimeri mutatni az érzéseit, ragaszkodik hozzám. Nem olyan önző és lelketlen mint régen. És tudom, hogy értékelnem kellene csak kevés amit ad, azt mondja túl sokat várok el tőle. És mindent egyszerre akarok, nem tudok várni.
És lehet igaza is van. Tudnám folytatni és komolyan is gondolom vele, de megerősítésre szükségem van. Újra éreznem kell hogy megéri...
válasza:a jelenségnek az a neve h Borderline személyiségzavar .Sajnos nem könnyű a helyzet de nem emiatt hanem az érzelmi függelékelek miatt ,amelyek később függőségig vezetnek ..de ez bonyolult . Neked is kéne önvizsgálat ,nem rosszból ,hanem h miért vagy te az áldozat megmentője ? Úgy érzed nem érdemelsz egyenrangú partnert ?
Lehet h ő simán lehetne egyenrangú csak a jelenlegi helyzetetek és szerepfelosztás ,múlt stb nem teszi lehetővé. Olvasnotok kellene a témában Poppert ,Csernust ,Szendit ,Jungot ..stb -kiszűrni a személyes lényeget(nem elhinni ám mindent!!) és persze olykor jól jön egy pszichológus ..-de kóklerhez ne menjetek !!
Kitartást a nehézségekhez !
Akik tényleg AKARNAK változtatni azok tudnak .Ezt a párodnak is el kellene mondani h akarjon- nem elvárásból hanem belső késztetésből.
00:34 ezen már én is gondolkodtam, hogy miért akarok én a "megmentő" szerepben tetszelegni. De tény, hogy kapcsolatunk elején majdhogynem küldetésemnek éreztem, hogy "megmentem" a lelkis sivárságtól.
De ezt a saját szülői példámra vetítem vissza. Édesanyám önzetlenül csak adott és adott és soha semmi viszonzást nem kapott édesapámtól. Mindenről ő gondoskodott, mosott, főzött, takarított, mindenről lemondott édesapám kedvéért és még érzelmeket se kapott. Mindig is mártírnak láttam és soha nem akartam ilyen lenni. És most ugy néz ki önként választottam ezt a "szerepet".
Lehet nekem is pszichologusra lenne szükségem! :S
válasza:Én is egy ilyesmi kapcsolatban vagyok, és konkrétan ma adtam fel. Nekem elfogyott az energiám, én ezt nem bírom tovább..
Nagyon sajnálom őt, de lassan egy idegronccsá válok/váltam(?) mellette..elég volt:/
23L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!