Velem vannak komoly gondok vagy tényleg nem normális a családom?

Igazad lehet, a leírtak alapján tényleg úgy tűnik, hogy nem működik megfelelően a családotok. Lehet, hogy sok család szegény, és sajnos egyre többen vannak így, és ez sok probléma forrása, de azt kijelenteni, hogy MINDEN családban ez van, erős túlzás, az meg pláne, hogy MINDENKI csalja a házastársát, nehogy már ezt tekintsük normálisnak.

Az a baj, hogy ezt a szüleidnek kéne rendezni egymás között, mert miattuk lehetnek a zűrök, a köztük lévő feszültség miatt. Szóval vagy meg kéne próbálniuk változtatni olyan irányba, hogy helyrehozzák a kettejük között lévő problémákat, vagy ha ennyire nem képesek együtt, egymás tiszteletben tartásával élni, akkor meg menjen mindenki a maga útjára, azzal is kevesebb probléma lenne. De az tényleg borzalmas lehet, hogy ez az egész rajtad csapódik le.

Viszont annyit még hozzátennék, hogy anyukádat akkor sem k*rvázhatod le. Ha rossz véleményen vagy arról, amit mond vagy csinál, akkor ezt lehet normális formában is közölni, de ha te is beszállsz ebbe az adok-kapokba, akkor csak tovább romlik a helyzet.

Nálunk is hasonló a helyzet. 14 éves koromban a 8 osztályos gimiből el akartam menni, tönkretettek a társaim lelkileg, kiutáltak az osztályból engem és a barátnőmet. Nem értettek meg, ott kellet tmaradnom, így hát változtattam és nagyjából a végére sikerült beilleszkednem, de a gyerekkorom így is borzalom volt. Kutattak a cuccaim közt, az egész család előtt röhögve olvasták fel a naplómat, megölték a kutyámat, folyamatos lelki bántalmazásnak voltam kitéve, és ez még ma sem változott. 20 éves egyetemista vagyok, csak a suli miatt lakom itthon, mert így sokkal gazdaságosabb. Bár van elég pénzünk, jól élünk, a szüleim mégis szeretnek rajtunk spórolni, a kaja egy részén + rezsin kívül semmit sem fizetnek nekem, csak hogy nekik több maradjon a luxusdolgaikra meg a taknyos húgom cigijére, piájára, bulijaira. De egyébként ha pénzkérdésről van szó, folyamatosan azzal jönnek, hogy nézzem meg a faluban az xy-t meg a z-t, milyen szegények. Részben sajnálom a szegényeket, viszont azt vallom, hogy mindenki a maga sorsának kovácsa, a szegénységének is megvan a maga oka (pl lusta volt tanulni vagy dolgozni), és ez nem mentség az ő önzőségükre, hisz mi nem vagyunk olyan szegények, mint akikkel példálóznak. És aközött is hatalmas a különbség, hogy valaki minden kis pénzét a gyerekeire áldozza-e és ők a legfontosabbak neki, vagy tele van pénzzel és közben a gyerekre sajnálja az utolsó fillérjét is - nálunk az utóbbi áll fenn, ezért tartom szemétnek őket. De már kezdem megszokni, hogy ha pénzt akarok, meg kell dolgoznom érte, hogy senkire sem számíthatok ebben az életben és hogy magamból kell kihoznom mindent, mert így vihetem valamire, ha egyszer a szüleim nem képesek legalább a kezdő támogatást megadni.

Amúgy az én szüleim nem csalják egymást tudtommal, az sem érdekelne, ha csalnák, így is lerí róluk, hogy utálják egymást, és minket is utálnak. Az sem rendítene meg, ha elválnának, nem hiányozna egyik sem, így sem álltak sosem mellettem. Nálad is valami hasonló lehet, ne sajnáld őket... az ő mocskuk, rendezzék el ők, te meg éld szépen a magad kis életét és hozd ki magadból a maximumot! Ha viszed valamire, elszakadhatsz a kiállhatatlan családodtól és végre boldog életed lehet, nem fogják megkeseríteni a mindennapjaid. A családodon úgysem segíthetsz (én már milliószor próbáltam a lelkükre hatni, sikertelenül...). Ezért tanulj, dolgozz suli mellett (ez mondjuk a korodtól is függ), gyűjtögess, légy ambiciózus, céltudatos, vidd sokra.