Baj ha nem tudom sajnálni az unokatestvéremet?

Ne haragudj, de elég tapintatlan módon állsz a helyzethez. Részvétem az unokatestvéred miatt, még ha most úgy is érzed, hogy most nem tudod sajnálni őt.

Nem biztos, hogy amiatt a dolog miatt lett öngyilkos, amit leírtál. Számtalan lelki oka lehet, általában hosszú évek kellenek ahhoz, hogy ideáig eljusson lelkileg.

Szerintem nincs pokol, de ha van, akkor remélem, hogy az kerül oda, akiből ilyen szinten hiányzik az empátia mások iránt, pláne rokon iránt... Különben nem valószínű, hogy emiatt lett öngyilkos, csak a család ilyenkor mindig kitalál rá valami okot, mert annál nincs rosszabb, mint ha nem tudod az okát annak, hogy valaki miért lett öngyilkos.

Régen én is úgy gondoltam, hogy aki öngyilkos, az gyáva, mert feladta, aztán sajnos a saját bőrömön kellett megtapasztalni, hogy igenis van, ami odáig legyalulhat egy embert, hogy nem lát kiutat, és rajtam se látszott kívülről.

Sajnálni tényleg nem kell. Nem jó megoldást választott ez tény. De azért egy szép megemlékezést megérdemel és a család leülhetne átbeszélni, hogy ki, hogy van lelkileg. Lehet, hogy egy következő áldozatot meg lehetne előzni.

Nekem is voltak hasonló gondolataim ilyen idősen, amikor úgy tűnt, hogy nekem sem lesz soha családom. 26 évesen még úgy gondoltam örökre magányos vénlány maradok, így nincs is értelme az életemnek. Aztán 27 évesen már anya voltam...

Nagyon nagy kár, hogy ő nem tudott várni.

Nem baj, nem kötelező sajnálni mindenkit, aki meghal, még ha rokonod is volt az illető.

Igazad van, tényleg feladta, de honnan tudod, h emiatt lett öngyi? Lehet, sokkal súlyosabb dolgok vezettek ide, csak nem akart terhelni velük.