Tartsam a haragot még a házassági évfordulónkon is?
Ma van a 4. házassági évfordulónk csakhogy tegnap fejtette ki a férjem, hogy mennyire boldogtalan mostanában, azaz mióta összeházasodtunk és megszületett a kisfiunk.
Erre én azt mondtam neki, hogy holnap még egy puszit se adjon és milyen hülye voltam, hogy hozzámentem.
Itt le is zártuk a vitát.
sziasztok. Fel sem jött a téma, fel sem köszöntöttük egymást, mindenki elvan a maga dolgával.
Ezzel csak erősíti bennem azt, hogy egy nulla a házasságunk.
válasza:Látod megint elvártál tőle valamit, amihez ha belegondolsz, neked sem volt kedved. Csak sajnálod a dátumot, hogy nem ünnepi ma. De valld be neked sem volt ma kedved ünnepelni. És ha ünnepeltetek volna, holnap vissza a gödörbe. Ne a mai napon múljon semmi.
Nálunk is volt már ilyen. De én nem is vártam el, hogy köszöntgessen. Elvégre én sem voltam abban a hangulatban, hogy őt köszöntgessem.
Lehet, hogy lent van a házasságotok, de a haragtartás nem valami jó gyógyítókája.
Viszont persze a pillanatnyi érzelmeit az ember nem tudja ki bekapcsolni. Majd ünneplitek jobb hangulatotokban. Ne várj tőle se el semmit, amit te sem tudsz megadni. De akarni akarj kijutni ebből, és a direkt haragosdit felejtsd el.
Fordulhat még a kockátok.
Jajj de én sem hittem volna el ezt két éve senkinek, ha ezt mondta volna annyira lent voltam. Most sem a régi még, de jelentősen javult. Beszéljetek, és erőltessétek meg magatokat, egymás iránt, ne a másiktól várjatok el, hanem próbáljatok adni. Ha az csak annyi is, hogy szépen szóltok egymáshoz. Egymás szemébe néztek, nem csak kerülgetitek egymást otthon. Nehéz nehéz, de kilehet ebből jutni. De ha mindketten feladjátok, akkor meg legyen az. De arra is gondolni kell, hogy mással garantálva van e, hogy nem jutsz ugyanilyen mélyre.
válasza:Dolgoztam, úgy, hogy nem mentem vele táppénzre, megoldottuk úgy, hogy a férjem szabin volt.Szeptember óta lenne ovis, de a beszoktatással együtt kb. 15 napot volt oviban, a többit betegséggel tölti.Már immunerősítőt is kapott.
Most nem dolgozom, már munkahelyem sincs.Ha lenne, akkor sem tudnám hova rakni betegen.Szörnyű érzés, hogy iyen tehetetlen vagyok, pedig elképzeltem, hogy ovi, munka, ,utána mindenki itthon és jól érezzük majd magunkat. Ez sem sikerült.
Olyan furcsa amiket írsz, hogy ne adjuk fel, de nem lehet az ember érzéseit ki-be kapcsolni.Akkor hogyan lehet lépni?
Nálatok mi volt az első lépés?Tudatosan odafigyeltél, hogy most ne kerülgesd, hanem legyél odaadó, kedves?
Már tudtunk egymásnak puszit adni, a gyerekkel együtt mentünk orvoshoz.Becézgetett is, de nem mondta ki, hogy nem úgy gondolta.
Köszi az érdeklődést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!