24 évesen egyedül. Lehetek még boldog?

Talán hülyén hangzik, de én kiskoromban úgy terveztem, és úgy képzeltem, hogy megismerek valakit, évekig (mondjuk 5-6év) együtt vagyunk, egy-két évig utána együtt is élünk, majd megkéri a kezem, és még néhány év múlva jöhet a gyerek.

(Szóval hogy minden fontosabb "megálló"-ra jusson idő.)

Hogy mért? Mert ha valaki mellett lekötöm magam, én tényleg mellette is szeretnék majd maradni, és nem akarok soha elválni.

Na most ezzel a mesével ellentétben a valóság az, hogy itt állok 24 évesen egyedül, egy 4,5 éves kapcsolat mögöttem. Lehet gyerekesen hangzik amit fent leírtam, de most tényleg úgy érzem hogy az álmom tört össze, a terveimnek annyi, miközben végig tisztában voltam vele, hogy ez nem olyan dolog, amit így eltervezhet, vagy irányíthatna az ember.

És most nem tudom mit kezdjek magammal, nem találom a helyem...