Mit tegyek, hogy joban legyunk ujra?
Egyre rosszabb a hangulat nalunk itthon. en ugyerzem, hogy csak kiallok az igazamert, szuleim szerint szemtelen vagyok. elismerem, hogy sokszor csunyakat szolok be, de a suliban oraiasi stressznek vagyok kiteve, es erre meg itthon is fokozzak, mert meg se ertenek, meg mergeznek a cizgiukkel. es hiaba mondom el nekik 1000x.... :( es eddig mindig tudtam legalabis azt ereztem hogy igazam volt, ezert soha se kertem bocsanatot semmiert. de most van valami... ezelott egy evvel anyukam korhazba kerult, beteg volt, es ezt elmondtam az osztalytarsaim egy reszenek (legjobb baratok - sokan voltunk, es magam alatt voltam). ok tovabb adtak annak ellene hogy megkertem oket ne tregyek a szuloknek, es anyukam visszahallotta. es ezt csak most mondta anyukam, most derult ki szamomra. nemtudom mit tegyek :( mert az este letagadtam h en ilyet mondtam volna, de most nagyon bant az egesz es nem merem bevallani. meg ha be is vallanam bocsnatot sincs merszem kerni, mert valahogy mar buszkesegi kerdes szamomra. ok se kertek soha boncsanatot semmiert, ahog viselkedtek velem! es en nem tartom oriasi hibanak h elmondtam mert kire masra szamithat az ember mint a baratokra? Mit tehetnek?
egy 14eves ketsegbeesett tinilany
Nehéz úgy mondani bármit is, hogy nem ismerem a szüleidet, édesanyádat. De ha a sajátomból indulok ki, és valamiért morci rám (hál' Istennek rég volt ilyen), akkor mindig adok neki vmi olyan apróságot, amit szeret pl. marcipánt v. a kedvenc virágjából egy szálat. Szóval semmi nagy dolgot, nehogy azért is morogjon.
A lényeg viszont az, és erre én is felnőtt fejjel jöttem rá, hogy ők a SZÜLEID. Akik jó esetben nagyon szeretnek, féltenek Téged. Ők hoztak a világra és neveltek fel. Mindezért pedig tisztelni KELL őket. Sokszor veszekedtem én is a szüleimmel, mikor tini voltam, de már bánom, mert sokszor ok nélkül okoztam fájdalmat nekik, amit nem érdemeltek meg.
Ma már 27 éves vagyok és minden lehető módon igyekszem tudtukra adni, mennyire szeretem őket és milyen hálás vagyok azért nekik, mert felneveltek és szeretnek.
Szóval ne ellenük harcolj, hanem értük. Nem lesz könnyű, de hidd el, megéri, ha szereted őket és ők is nagyon szeretnek Téged.
Vegyél egy nagy levegőt és....mondd el, hogy te mesélted el a barátaidnak anyukát betegségét, azért, mert meg voltál ijedve és nagyon féltetted őt. Hidd el, még ha nem is mutatják, örülni fognak és igen jól fog esni nekik az őszinteséged (mert ehhez kell ám bátorság!). Ezzel már sokat teszel az otthoni béke érdekében.
Ne felejtsd el azt sem, hogy nemcsak téged, hanem őket is éri stressz nap mint nap. Aztán hazamennek és otthon meg egy tüskés-szúrós tini fogadja őket:):)
hát, pedig ezért most igenis bocsánatot kell kérned, nincs mese!
Legyen annyi eszed, tedd meg te az első lépést a helyzet normalizálása felé, mert ők nem fognak lépni. Ráadásul beismered, hogy csúnyákat szólsz be! Mégis mit vársz akkor tőlük? igenis neked kell lépned! És ezt tedd meg minnél előbb.
Az ember akár fiatal, akár idősebb, a barátaival sok mindent megoszt, ami vele, körülötte történik, szerintem ez nem bűn, ez természetes. Az már más kérdés, hogy ez az érintetteket néha kellemetlenül érinti. Szerintem nyugodtan elmondhatod a szüleidnek, hogy beszéltél másokkal is a családi dolgokról, meg kellene érteniük, hiszen emberek vagyunk, társas lények.
Minden normális ember szereti megosztani a barátaival a gondjait, problémáit, ez a természetes.
Hat mindketten ugytettunk (anyukam is es en is) mintha semmi nem tortent volna, es most jo a hangulat :)
koszi :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!