Ha ez így megy tovább meg fogom ölni magam. Hogy tudnék változtatni? Mit tegyek?
Nagyon sokat gondolok az utóbbi egy évben arra hogy megölöm magam. Ha belegondolok az életembe, semmi olyan nincs, ami miatt maradnék. Nem akarom végigszenvedni az életet, akkor inkább legyen vége.
20 éves fiú vagyok. Egyszer megpróbáltam már megölni magam,(teátrális módon..) felnyiszáltam a csuklóm, de mint látható gyorsan kiért a mentő. Anyám kiskoromban mindig vert, de most már csak gyűlöl és lenéz, a családom többi tagja meg úgy gondolja hogy (nem alaptalanul)senki vagyok és az is maradok, meg bárcsak meghaltam volna a legutóbb. Apám elhagyott minket. Kibuktam a suliból, nem az eszem(hiánya) miatt, hanem mert nem mentem be. Ez így kicsit ellentmondásos.. Nincs munkám(vagyis van, de csak márciustól októberig). Nem vesznek fel sehová, emiatt elköltözni sem tudok. Nincsenek barátaim, mert mind elüldöztem, nincs barátnőm, mert az egyetlen akit szeretek nem akar engem többé. Nagyon sokszor megbántott, megcsalt, szeretőnek használt, kihasznált minden tekintetben. Én csak azt akartam hogy szeressen és ezért mindent megtettem.. És tönkretett. De talán még mindig szeretem. Vagy gyűlölöm. Néha nem tudom már eldönteni. Nem merek belemenni megint egy kapcsolatba, mert félek hogy ugyanez lesz megint. Nem is találok senkit aki engem akarna. De annyira hiányzik hogy valaki megöleljen és bátorítson vagy éreztesse hogy kellek. A családra ebben biztos nem számíthatok.
Tavaly megerőszakoltak, késsel megfenyegettek hogy megölnek. Rendszeres rémálmaim vannak emiatt, mert tudom hogy megtalálnak, ha akarnak. Nem tudok aludni mert amikor nem foglalom el magam, vagy ez, vagy a többi dolog
csak a sírást hozza ki belőlem. Enni se nagyon eszem már maximum két naponta egyszer.
Lehet hogy az öngyilkosság gyáva dolog. Akkor én gyáva vagyok. Nem látom a megoldást. Kérlek ne ócsároljatok, tanácsot, segítséget szeretnék csak. Tudom hogy gáz ezt a gyakorin megbeszélni, de nincs senki akivel beszélhetnék.
Mit tehetek?
A problémád egyik legfontosabb eleme a rossz családi háttér.
Ezen segítendő, egy ötlet, ideiglenes megoldás: költözz mondjuk egy közös albérletbe, amolyan diákalbérletbe. Pl. 4 vagy 5 emberrel megosztva.
Nem tudom, Budapesten milyenek a bérleti díjak, de egy olcsóbb biztos kijön fejenként 15-20-ból havonta.
1. Március-június: Lakbér: 4*20, rezsi mondjuk 4*10, étkezés 4*20, egyéb: 4*10, összesen: 240, bevétel mondjuk 4*130=520. Mérleg: +280.
2. Július-augusztus: Lakbér (ha ugyanitt maradsz): 2*80, rezsi 2*10, étkezés 2*20, egyéb: 2*10, összesen 240, bevétel: 2*130=260, mérleg: +20.
3. Szeptember-október: Lakbér:2*20, rezsi mondjuk 2*15, étkezés 2*20, egyéb: 2*10, összesen 130, bevétel: 2*130=260, mérleg: +130.
4. November-február: Lakbér 4*20, rezsi mondjuk 4*20, étkezés 4*20, egyéb: 4*10, összesen 280, bevétel 0, mérleg: -280.
Összesített mérleg:+150. Ha jól gondolom, 150.000-ed megmarad félre. De legyen csak 100.000
Ebből a téli hónapok alatt valamilyen tanfolyamot is elvégezhetsz szerintem, növelve elhelyezkedési esélyeidet.
Így elmegy talán pár év, és ha majd lesz párod, akkor összeköltözhettek egy kisebb albérletbe, és elkezdhetitek saját életeteket. És akkor már nem leszel annyira kiszolgáltatott.
Amíg pedig a diákokkal laksz, lesz aránylag jó társaságod is, vagy, ha mondjuk mind hazamennek hétvégére, akkor a városban ismerősökkel ütheted el az idődet.
Kérdés, az otthoniak sorsa. Nem látva az ő jövedelmüket és az arra eső fogyasztók számát, nem tudom megmondani, mennyi jut nekik (tekintve persze azt is, hogy a nagyi nem szórja tovább a pénzt). Ha marad nekik elég, nyugodt lelkiismerettel eljöhetsz otthonról. Ha pedig nem, akkor mintegy zsarolhatod ezzel őket, hogy bánjanak veled ember módjára, mert ha nem, akkor ELKÖLTÖZÖL mert MEGTEHETED!
Nem tudom azt sem, mennyire biztos ez a munkád, amiben most vagy, de ha eléggé az, akkor simán megteheted - a fent vázoltak remélem megfelelőek. Remélem, nem hagytam ki jelentős kiadási tételt.
Arról meg, hogy "úgy gondolják (nem alaptalanul) hogy egy senki vagyok", csak annyit, hogy jelenleg jórészt te tartod el őket.
Ennyit a családról és a megélhetésről.
Barátnő? Jaj, ezek a nők, nehogy már emiatt tégy végzetes dolgokat! Haver, ha olyan volt, ne foglalkozz vele, lesz majd másik, aki megérdemel!
Barátok? Mind elűzted? Na, ez érdekes. Ez megint egy olyan kérdés, amelynek bővebb tárgyalása további információkat igényelne, de így látatlanban is azt tudom mondani, hogy akármilyen ember is vagy, lesznek, akik valamiért kedvelni fognak téged, senki sem velejéig rossz, szóval ne gondold, hogy nem lesznek barátaid, de talán még akkor is túlzol, ha azt mondod, hogy most sincsenek! Ne légy ilyen kishitű!
Nos, életed említett traumát okozó eseménye, arról csak nagyon röviden annyit, hogy ha lesznek barátok körülötted és más kilátástalanságok nem tetézik a rosszkedvedet, lassanként feledésbe merül majd. És az is nyugtasson, hogy egy alkalom elég sok ahhoz, hogy jó ideig, mondjuk az elkövetkező 80 évben ilyen ne történjen veled újra.
-----------
Nos, egyrészt tanácsokat kértél. Leírtam, ami eszembe jutott - persze lehet, hogy van amire nem gondoltam, és nem kivitelezhető a leírtak mindegyike, de legalább megpróbáltam. Remélem, azért értékelhető valamennyire, ha más nem, akkor legalább a szándék...
Véleményem szerint nem "gáz ezt a gyakorin megbeszélni", mert ez az egyetlen hely, ahol új, ismeretlen emberek tanácsokat tudnak adni, illetve új ismeretségekre is szert tehetsz.
Ha szeretnél valamit kérdezni vagy mondani, állok rendelkezésre privát üzenet formájában is.
Kívánom, hogy sorsod irányítói legyenek kegyesek veled a továbbiakban, boldogulást és jobb kedvet, egyszóval szebb jövőt (ja ez a kifejezés már foglalt, na mindegy) kívánok! Isten áldjon, Isten óvjon!
Üdvözlettel: István (20)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!