Ha ez így megy tovább meg fogom ölni magam. Hogy tudnék változtatni? Mit tegyek?

Nem sajnáltatom magam. Nem is kell sajnálni. Tudom hogy vannak, akik ezeknél nagyobb gondokkal küszködnek.

Sajnálom hogy csak most írok, napközben nem írhattam.

Ennek az az oka hogy nem tudják hogy van laptopom, mert anyám a számítógépem is eladta amíg dolgoztam. De köszönöm a válaszokat.

Látom, van akit nagyon érdekel az erőszak-téma. Akkor részletezem kedvedért jó? Éjjel kb.1 körül sétáltam haza a munkahelyemről (vendéglátó, én vagyok az italpultos, hazafelé nem visz már busz) és megállt előttem egy fehér furgon. Ilyen kétszemélyes, aminek a hátulja olyan mint egy bálterem. Amikor odaértem, kinyílt az ajtó és kiszállt belőle egy elég nagydarab ember (168 magas, 60 kiló vagyok, nálam biztos nagyobb volt), szó nélkül elkezdett ütni és beerőszakolt a kocsiba. Utánam mászott, becsukta az ajtót és elindultunk.

Mielőtt felfogtam volna mi történt, lerántott a földre, arccal a padlónak lefogott és elkezdte elmagyarázni hogy mi van, meg mi fog most történni. Amikor elkezdtem ellenkezni, meg szabadulni akartam, felvette a földről vagy nem tudom honnan a kést, odarakta a tarkómhoz és azt mondta hogy nem én lennék az első, aki nem lesz "kezes", meg hogy jó lenne ha megnyugodnék. Nem nyugodtam meg, de nem vergődtem tovább. Féltem és könyörögtem hogy engedjen el. Nem mentünk nagyon sokat, amikor megálltunk,(később kiderült hogy a közeli bányatóhoz vittek) és aki vezetett, hátrajött. Innentől nem szeretném részletezni mi volt, mert nem mindennel vagyok képben. Nagyon sokat ütöttek közben, és olyan dolgokat csináltak, meg csináltattak velem, amik magamtól eszembe sem jutottak volna. Ha ellenkeztem vagy beszéltem, fojtogattak, meg ököllel vertek.

Amikor végeztek, egyszerűen kilöktek a kocsiból és elhúztak. Kidobták nekem a ruhámat, meg a táskámat, de a telefonom megtartották. Amit éreztem egész idő alatt, nem tudom leírni. Haza kellett mennem, fájt mindenem, nem tudtam összeszedetten gondolkodni sem. Egész úton hazafelé járt az agyam.

Mire hazaértem, világos volt hogy nem mondhatom el senkinek. Azt mondtam, megvertek a telefonomért, erre anyám azt mondta hogy szánalmas hogy nem tudom megvédeni magam.

Ezután el kellett mennem dolgozni. Ott kicsit megértőbbek voltak, sajnálták hogy kiraboltak, de így is egész nap mosolyogni kellett, meg jópofizni, mert ilyen a vendéglátás, ezért kapom a pénzem, amire szükségem van.

Este viszont nem bírtam aludni, pedig nagyon fáradt voltam. És ez így ment minden nap. Azóta a szex sem jó, valahogy rossz érzésem van tőle.

Ezt így eddig nem mondtam el senkinek és nem is fogom többet. El tudja valaki képzelni hogy ezt elmeséli egy pszichológusnak?

Remélem kielégítő beszámoló volt. Ami azt illeti, kicsit jó érzés ezt leírva látni.

A többi dolog meg...

9.ben vágtak ki a suliból, így végzettségem semmi és fogalmam sincs hogy tudnék nekikezdeni újra.

Több éve dolgozom már 12-14 órát szezonban minden nap. Az a baj, hogy szezonon kívül nem kapok munkát.

A pénzem nagy részét (ez kb. 100-160 ezer, attól függ, mennyit dolgoztam, nekem marad jó esetben 10-20 kajára stb.-re) számlákra költöm meg a hűtőbe, mert anyám nem dolgozik, nagyimmal tartatja el magát. Nagyim meg elszórja a pénzt..

Anyámról tudni kell hogy bipoláris depressziós. Ez ilyen hangulatingadozásos betegség. Egész nap nem csinál semmit. Trehány, rendetlen még csak el se mosogat, csak van.. Kicsi koromtól fogva gyűlöl és ezt meg is mondja, amikor olyanja van. Nem tudom miért, nem is mondja el, pedíg kérdeztem, csak közli. Ez elég fájó dolog, mert a húgomat nem utálja. Ő nagyon jól kijön vele, amikor anyám jó kedvében van.

Barátnőt intézni nem lenne nagy kihívás mert nem vagyok csúnya, vagy ilyesmi. Csak kellemetlen hogy nincs érettségim, munkám, pénzem, a lakásunk tabu, meg hogy elég nehezen bízom meg bárkiben. Egyéjszakás dolgokat meg nem tudok bevállalni fentebb említett okokból.

Hosszútávú célom az, hogy soha többet ne lássam a családom, de erre kevés esélyt látok. Most mennem kell, amint tudok írok még.

Gondolkodj már egy picit! Valószínűleg azért nem mondtam el senkinek eddíg, mert személyesen képtelen vagyok rá. Te látod az arcom? Nem. Veled valószínűleg nem történt ilyen, mert akkor lenne róla némi fogalmad hogy ez mennyire megalázó. Ezért itt mondtam el. És láss csodát, vannak értelmes emberek, akik tudnak érdemi választ adni a kérdésre, nem csak ilyet:

"Fiú létedre megerőszakoltak? Ez kissé sandít nekem..."

Köszi hogy meghazudtolsz. És köszi hogy csak azért reagálsz a kérdésre hogy kötözködhess. Ezért pontoztam le a válaszaid.

Ami a rendőrséget illeti.. Igen, talán igazad van. Nem mintha a rendőrség képes lenne bárkit is megtalálni, hacsak az orruk alá nem dugod az illető személyijét. (Tapasztalatból mondom, nem kifogásból)

Ez Budapest, nem Miami és itt nincsenek jó arc helyszínelők..

De mit gondolsz, nekem nem jutott eszembe, hogy mást is bántani fognak? Viszont annyi infóval tudnék szolgálni hogy az jóformán semmi. Az arcukat sem tudom leírni. Így pedig majdnem másfél év után komolyan nem hiszek benne hogy van értelme. Így, ha ezzel kapcsolatban valamikor hibáztam az nagyon nem most volt.

Szépen kérlek, ha nem tudsz/akarsz a jelenlegi problémára empatikusan gondolni és értelmesen válaszolni, nagyon szépen kérlek mellőzd a kérdést.