Van itt olyan aki távkapcsolatban él vagy élt? Ha igen milyen gyakran találkoztok és mikor fogtok össze költözni és hogy viselitek a távolságot?

Kedves dél-észak. Mi is tervezünk mindent, de nagyon nehéz és nincs meg az anyagi háttér se.

Igen lehet,hogy ha az ember heti egyszer találkozik a másikkal az jó. csak tudod olyan rossz,hogy nem tudom mindig felhívni mert ugye drága :( nem tudok hozzá akkor átmenni amikor én akarok,hanem fix időponthoz vagyok kötve. :S

ma 14:14

B+

Én sem nevezném távkapcsolatnak azokat a kapcsolatokat, ahol a párok hetente, kéthetente rendszeresen találkoznak. Igaz, kevés időt vannak együtt, de az mégsem távkapcsolat nekem.

Én kétszer három hónapot voltam távkapcsolatban, ez alatt a három hónap alatt egyáltalán nem találkoztunk. Skype és telefon is alig játszott, mert ahol ő volt, ott nem volt wifi, a telefon meg egy vagyonba került.

Szörnyű volt az eleje, második alkalommal egészen depressziós lettem -pedig én soha nem szoktam elhagyni magam- de akkor bezárkóztam a szobámba, és egész nap sorozatokat néztem, volt hogy egy hétig a közérten kívül sehova se mentem. Barátaimat lemondtam, minden emberi kapcsolatot kerültem. Végül összeszedtem magam, és elkezdtem hasznosan tölteni az időmet, tanfolyamra jártam, tanultam. Ez rengeteget segített. (Munkanélküli voltam, plusz törött láb, ráadásul a harmadik hónap végén elköltöztem Magyarországról, így munkát se volt érdemes keresnem, túl sok volt a szabadidőm)

Aztán amikor már csak hetek és napok kérdése volt a találkozás, megint teljesen begolyóztam, nem tudtam másra koncentrálni.

Nagyon nehéz időszak volt, és meg is mondtam a barátomnak, hogy én ezt többet nem akarom bevállalni. Én most szeretem őt, ő is most szeret engem, Nem tudhatjuk mi lesz velünk jövő héten, hónapban. Akármi történhet. Persze nem tervezünk szakítani, sőt, komolyak a szándékaink, de akkor is, ezek a legszebb éveink (20onévesek vagyunk) élvezni akarom, nem távkapcsolatban fonnyadni.

Aki azt írta, szerencsés az, akinek van hova lépni.. Annak üzenem, hogy mindig van hova lépni, csak áldozattal jár. Az én barátom német, voltak gondjaim a nyelvvel, de gyorsan megállapodtunk, hogy nekem kell hozzá költöznöm. Feladtam az otthoni életemet, a továbbtanulás lehetőségét.

Németül tanulok ezerrel, itt kint gyorsan is megy. És munkát is gyorsan találtam. Aztán itt szeretném folytatni a tanulmányaimat.

Szóval ha tényleg az együttlét a legfontosabb nektek, akkor valakinek ki kell lépni a kényelmes életéből. Nem egyszerű, és az se biztos, hogy megéri, de aki mer az nyer :)

ma 14:48

jaja, mi is hol 3hetente, hol hetente találkoztunk (1,5 napot tudtunk együtt tölteni ilyenkor), és akkor ez valaki szerint emiatt nem távkapcsolat... na bumm

az teljesen mellékes szerinte, hogy ezekért a találkozásokért valamelyikünknek 600km-t kellett megtennie... egyirányba