Egy házasság vagy élettársi kapcsolat után, mennyi idő telt el, amikor képes lettél újra mást szeretni?

Fiatalon kerültem össze az első férjemmel. :) 18 évesen érettségi után összeházasodtunk (10 évvel volt idősebb nálam) majd rá egy évre váltunk. Anyuka parancsolt a fiának, és utána nekem is. De én mást szerettem volna. Önálló életet új családként. De anyukának mindig le kellett adni a fizetésünket, nem jutottunk egyről a kettőre. Megjegyzem külön laktunk, de anyuka osztotta ki a pénzt rezsire, kajára mindenre.

Egy világ omlott össze bennem, mert előtte anyósjelöltként nem így ismertem meg. Mint ahogy a férjemet sem. 20 évesen ott álltam semmi nélkül, nulla megtakarítással, mivel a bankbetétem is "eltűnt".

6 évig képtelen voltam bárkiben is megbízni, tanultam, dolgoztam, próbáltam magam összekaparni. Ha valaki közeledett volna mindig határozottan elutasítottam. Aztán összejöttem egy másik férfival, akit már régebb óta ismertem munkám révén.

2 hónap után megcsalt, visszament a szőke kis barátnőjéhez, én amolyan "megfenyítlek, látod jut nekem más is" nőcske szerepét kaptam. Addig nem is tudtam, hogy nem független. :(

Rá 1 évre kezdett el udvarolni a jelenlegi férjem. Nem igazán akartam, kétszer úgy padlót fogtam, féltem. De mégiscsak összekeveredtünk, felettébb kitartó volt. Nem volt már lángolás, se lila köd részemről legalábbis. Józanul mérlegeltem, hogy most megöregszek egyedül vénlányként, vagy elfogadom egy kedves ember rajongását. 7. éve vagyunk együtt, két hullámvölgy is akadt már (egyik megcsalásos gyanús lebukás) és van egy 2 éves gyerkőcünk.

A magam módján szeretem, és ragaszkodom hozzá. Túlságosan kemény volt hozzám az élet ahhoz, hogy újra feltétlenül és 1000%-ban bárkiben is megbízzak, higgyek, szeressek. Az ő részéről? Szerintem újra lángolós időszakát éli a viselkedéséből ítélve :)

Ha azt akarod hinni, amit leírtál, akkor az úgy is lesz!!! Vagyis, hogy csak egyszer lehet szeretni...stb.

Viszont, ha úgy állsz, hozzá, hogy ez életed egy állomása volt, és jön még ennél sokkal jobb, igazibb, nagyobb szerelem, akkor jönni fog!!! Minden fejben dől el!!!

Sokan ott rontják el, hogy görcsösen kapaszkodnak az emlékeikhez. Nem tudják, mert nem akarják elengedni a múltat. Inkább "önámítanak". Kell idő míg egy kapcsolatot meggyászolsz, ami lehet évekbe telik. Most ezt érzed, mert még nagyon friss az élmény. Én is voltam hasonló helyzetben, és mások is. Nekünk is sikerült feldolgozni, továbblépni, és újra boldognak, boldogabbnak lenni!!!

Sok sikert kívánok hozzá!

Teljes mértékben egyetértek az utolsó hozzászólóval!

Én 2 embernél éreztem azt, hogy igen, ő az igazi! - a férjem előtt.

Szakítás lett ugye a vége. Akkor gondolkodtam. Hogy lehetne ő az igazi, ha nincs velem? Ha ő lenne az, akkor együtt lennénk boldogságban! Nyilván akkor nem ő az és igaz is lett!

Ezzel én is csak azt akarom erősíteni benned, hogy minden fejben dől el! Dolgozd fel, zárd le és ne gondolj ennél többet a dolgok mögé! Ne súlykold magadba, hogy de igenis ő volt az és vele kéne boldognak lenned.

Ahogy telik az idő, egyre inkább el tudod majd őt engedni. Csak ne ezt súlykold magadba, amit most írtál, mert akkor tényleg így lesz!

Igen!!! Ez a helyes hozzáállás!!!

Amit azonban még ehhez gondolok leírnám. Mindenképpen dolgozd fel, és zárd le ezt a kapcsolatot. Addig ne kezdj mással! Ritka nagy szemétségnek tartom, amit sokan csinálnak, hogy egy másik embert használnak búfelejtőnek. Akivel persze csak "ló nincs jó a szamár is" alapon vannak együtt. Ez tisztességtelen az újjal szemben! Egyszer velem is megcsinálták. Évekig nem tudtam kiheverni, hogy csak pótléknak kellettem.

Kívánom, hogy dönts okosan!