Elmondanád a gyerekednek ha esetleg nem tervezett lenne a születése?

Engem sem terveztek és el is mondták, de nem sértődtem meg rajta. Még nincs gyerekem, de ha "becsúszna" később elmondanám neki, hogy nem volt tervben. Persze nem ilyen bunkón ahogy most írom. :)

De szerintem akár pozitív felhangja is lehet. "Látod kislányom/kisfiam, bár nem voltunk még felkészülve rád, de amióta megtudtuk, hogy jössz azóta nagyon szeretünk és vártuk, hogy végre megérkezz közénk." Ebben mi a rossz, ha tényleg normálisan szeretetben nő fel?

Én például amióta tudom, hogy nem voltam tervezett gyerek egész máshogy látom a dolgot. Gyerekek nem csak akkor fogannak, ha x ideje készülünk rá, viszont ha véletlenül becsúszna sem dől össze a világ (persze ha megvan egy bizonyos anyagi háttér). Ha van egy kis esze és úgy neveltem, akkor leszűrheti, hogy látod anyukádék is felelősséget vállaltak a tettükért/érted, neked is azt kell, ha ebbe a helyzetbe jutsz. Akkor talán nem ke*él össze-vissza tizenévesen, ha tudja, hogy mivel járhat.

Legkisebb gyerekem nem tervezett, még az is felmerült bennem, hogy elvetetem. Hála az Égnek, jól döntöttem és megtartottam, egy percre se bántam meg azóta se.

Soha nem fogom neki elmondani, mert fogalmam sincs, hogyan reagálna rá. Fölösleges, nem rá tartozik, én megkínlódtam annak idején a döntéssel, hogy mi legyen, és nem akarom, hogy őrá ebből bármi is lecsapódjon.