Elmondanád a gyerekednek ha esetleg nem tervezett lenne a születése?

Engem anyám akart, apám már kevésbé, mondván hogy először biztosítani kell nekem a megfelelő hátteret (kertes ház, több jövedelem, meg ilyenek). Nyáron fogantam egy balatoni nyaralóban, mindenkit meglepetésként ért az esemény. Nem tudom, ilyen feltételek mellett mennyire számítok tervezettnek, de bátorkodom kijelenteni, hogy nem emiatt romlott meg az apámmal való viszonyom, pedig kezdettől fogva tudtam a hozzáállásáról.

Szóval ha beleélem magam a helyzetbe, én szerintem úgy csinálnám, hogy szándékosan nem hoznám fel a témát, max. ha eleve erre terelődne, netán rákérdezne a gyerek. Nem tulajdonítok ennek akkora jelentőséget, nem kulcsfontosságú információ, nem oszt, nem szoroz.

Nálunk a kisfiam úgy nem tervezett baba, hogy kicsit későbbre terveztük, csak közbe jött a szilveszter... :D :D

Lényegében annyi volt, hogy nyárra terveztük az esküvőt, és úgy gondoltuk, hogy akkor utána majd jöhet a baba is, szóval végül is tervben volt rövid időn belül. De aztán a szilveszteri buli után, hát elfelejtettünk védekezni, és terhes lettem. Persze örültünk, és most már 5 éves, imádjuk. Én ettől függetlenül nem hiszem, hogy ez olyan téma, amit fel kéne hozni a gyereknek. Miért fontos az, hogy hogyan fogant? Az a fontos, hogy van.

4. gyerekként nem voltam betervezve. A szüleim egyszer még úgy 3-4 éves koromba mondták el nekem,idézem: nem akartak,de jöttem. Ebből én semmit nem vettem észre,nagyon nagyon szerettek mindig is!-és ezt nagyon is kimutatták! :-)

Hogy elmondanám e ha az egyik gyermekem nem lenne e "tervezett" ? Ha egyszer a beszélgetés úgy hozná.. gondolok én olyanra,hogy valamelyik gyermekemnek "becsúszna" (bár nekem lányaim vannak,de ha lenne egy fiam,és a fiam mondaná,hogy "így jártak" ) akkor elmondanám,tudatva,hogy egy gyermek mindig áldás,és cseppet sem bántuk meg egy pillanatra sem,hogy hagytuk megszületni!

Üdv:3lányos anyuka

Én 3. gyerek vagyok és egyáltalán nem voltam tervezve.

Becsúsztam és anyukámnak még papírja is volt a megszakító műtétről.

Elő volt jegyezve, de nem vitte rá a lélek.

Apukám látta rajta, hogy nagyon vívódik és Ő meg a nagyapán (apu szülei velünk laktak)is mondta anyunak, hogy tartson meg.

Apu azt mondta, hogy nem fogok éhen halni:-)

Érdekes, hogy mindenkinek Én voltam a legkedvesebb a családban.

Anyuék néha ,,kis véletlennek" becéztek és egyáltalán nem akadtam ki rajta.

Egyébként elég szerény körülmények között, de szeretetben nőttünk fel.

Nálunk ez poénkodás szinten megy a családban. Édesanyámnak életében 11 vetélése volt (amiről tudott, és mind "tervezett" terhesség esetében), de mindhárom gyermeke akkor fogant, amikor védekezett. Én óvszer mellett, az idősebb öcsém naptármódszer miatt, a kisebbik megszakítás mellett sikerült :D. Én mindig viccelődök vele, hogy "gumibaba" voltam, meg hogy lehetne a szakmám szabadulóművész, ha már ilyen jól megy. Nem okozott lelki sérülést :)

20/L

amelyik gyereket valóban nem akarják, azt elvetetik. amelyiket meg igen, azt megtartják.

nagyon nagy szemétségnek tartom, ha valakinek így az arcába vágják...

a gyerek egyébként sem hülye, rájön idővel (az elmesélt körülmények alapján) hogy tervezett volt-e vagy csak túl jól sikerült a házibuli.

akárhogy is lesz majd később, tuti nem fogok ilyesmit mondani a gyerekemnek, hiszen alapvetően tervezem, hogy szülök, csak még nem tudom, hogy mikor. a feltételek már adottak, szóval most sem terhelne meg minket a dolog.