Ha valaki csak egy gyerekkel akart magához kötni egy férfit, miért lepődik meg ha otthagyják?

a 7es nagyon jót írt.

ismerek ilyen hapsikat én is. de persze a hozzájuk illő nőkkel együtt.

van, aki a gyerekre is vágyik, szereti, és inkább a nővel marad, csak hogy a gyermekei közelében lehessen. persze mellett lelkesen csalja az asszonyt.

a másik meg, aki hirtelen megijed a felelősségtől és egy huszonéves kiscsaj karjaiban menekül, mert egy időre megint megszabadulhat a kínzó gyerek-témától.

a harmadik típus, aki nem lepődik meg a dolgon, mert ő inkább gyereket szeretett volna, mint férjet-társat. na, ilyen nőket is ismerek. nem ítélem el őket, sőt inkább tisztelem, hiszen tudatosan bevállalták, hogy egy pasi segítsége nélkül nevelik fel a gyereküket, és amit tudnak megtesznek érte.

szerintem az ilyen nők szeretik a leginkább a gyereküket, hiszen tudják, hogy később csak ő marad nekik, és nem lesznek olyan idióták, hogy elmarják maguk mellől az egyetlen embert, akivel fontosak egymásnak.

engem is egyedül nevelt fel anyukám, igaz nem így tervezte, és teljesen jogosan volt megborulva, mikor a drágaédesapám lelépett. állítólag ő is akart gyereket, csak út közben meggondolta magát. (tehát egyáltalán nem lett átejtve, becsapva) mind1, nagyon szeretem és tisztelem édesanyámat, hogy mindent megtett értem. ő a legfontosabb személy az életemben, és őt talán majd a gyermekem fogja megelőzni, ha lesz. férfiban én sem merek bízni, tanultam a szüleim példájából.

Utolsó.

Köszönöm, ilyen szépen még senkitől nem hallottam megfogalmazni azt a helyzetet, amiben én is vagyok.

A gyerek a legfontosabb. Amikor megfogant a kisfiam (amúgy védekezés mellett) a világ hirtelen csodálatos hellyé vált. Ha elvetettem volna (ahogy az apja akarta), magamat öltem volna meg. Megtartottam.

Természetesen nem csodálkoztam, hogy ezután apuci szó nélkül lelépett. Nem is jutott eszembe, hogy visszatartsam.

Ma már négy éves a kisfiam, és a világ továbbra is csodálatos és kerek.

Ezek után még én vagyok a furcsa hogy nem akarok gyereket? Ezeket kéne elolvasni a sok nekem okoskodónak!

34 ffi

Mi közösen akartunk gyerekeket, és a férjem akkor gondolta meg magát, amikor már megvoltak. Jött egy nő az életébe, aki kiosztott engem, hogy nem lehet egy pasast a gyerekekkel megfogni, úgyhogy ne is próbálkozzak, mert reménytelen, hogy visszakapjam.

Azért a biztonság kedvéért gyorsan teherbe esett, és nagyon meglepődött, amikor már terhesen otthagyta a fenébe az exem, és megpróbált hazajönni. Gondolom úgy volt vele a a"drágám", hogy nálunk legalább már a pelenkázós, éjszakázós korszaknak vége van. Persze nem engedtem vissza. Erre a nő engem hívogatott hónapokon át, hogy tönkretettem az ő és a gyereke életét. Pedig egyszerű a képlet: egy pasas inkább lerágja a lábát, de nem marad benne a csapdában.