Anyukám többször is kimondja, hogy legszívesebben meghalna, utálja az életét. Mit tegyek?

Először is ne félj! Amelyik kutya ugat, az nem harap. Anyukád nem fogja megölni magát. Az én szüleim is kb. úgy vannak, mint a tieid, már több mint tíz éve. Pedig mi könyörögtünk is nekik, hogy váljanak el, mert megkeserítették a gyerekkorunkat, borzasztó nap mint nap arra hazamenni, hogy megint üvöltöznek. Mondjuk most már nem üvöltöznek, inkább hétszámra sem szólnak egymáshoz.

Ha úgy látod, hogy válnának, akkor viszont ne legyél önző, ne tartsd őket erőszakkal együtt. Ha nekik nem jó úgy, akkor mindkettejüknek tönkremegy az élete ezzel. Hidd el, neked is jobb, ha külön vannak és békesség van, még ha ez abszurdnak tűnik is.

Na igen, ilyenkor rosszul vagyok a szülőktől, akik nem veszik észre, hogy az otthoni körülmények mennyire befolyásolják a gyereket is.

Hát nézd drága, igazából te túl sokat nem tudsz tenni. Esetleg ha egy nap otthon vagytok mindannyian, akkor ültesd le anyukádékat és mond meg nekik, hogy neked nagyon rossz ez, hogy állandóan veszekedni látod őket, és hogy neked mind a ketten fontosak. Egy normális szülőt az efféle "elbeszélgetések" komolyabb gondolkodásra indítanak, és végre észre veszi, hogy a gyereke is megsínyli a dolgot.

Nálunk volt rá példa, hogy bátyám és én kiöntöttük a lelkünket közösen anyuéknak. Utána alaposan magukba néztek mind a ketten, és próbáltak javítani.

Mondd el, hogy neked ez nem jó.

Van egy pont, ahol már pszichológus, esetleg pszichiáter segítsége kell, esetleg egy párterapeutáé. Anyud nincs jó passzban, szerintem bőven elérte azt a szinte, hogy külső segítséget kérjen. Felhozhatod neki, igaz tuti le fog cseszni, mert ne nézd "betegnek", de én csak odaadnám neki egy szaki számát, ha elgondolkodik, akkor fel fogja hívni.

Szörnyű lehet így élni, de próbálj meg hatni rá, öleld meg, tudasd vele hogy szereted, és hogy fontos a számodra. Lehet, ha apud is megölelné a nagy rivallás közben, annyira meglepődne, hogy elfelejtené miért is kiabált.