Mit csináljak? Egyedül érzem magam
a szüleim is utálnak,bár ehhez már hozzászoktam,mivel mindig is így volt
viszont mostmár a legjobb barátnőm sem törődik velem,többször cseréli szinte a pasijait,mint az alsóneműjét,és összebarátkozott azokkal a lányokkal,akiket régen mindketten utáltunk,mert p!csák. és most ő is olyan lett
nem tudok vele beszélni erről,mert ismerem,ha ezért szólnék neki,úgy is nekem kéne bocsánatot kérnem....ez volt akkoris,amikor kiírt egy olyan titkomat facebookra,hogy nem tom hány száz ember lájkolta is,és amikor szóltam neki,hogy bocs,de ezt nem kéne kiírni fész kellős közepére...még ő volt felháborodva,és végül nekem kellett bocsánatot kérnem...
szóval nem tudok vele ilyeneket rendesen megbeszélni
ráadásul a suliban is,alig vannak barátaim
egész álló nap azzal az osztálytársammal vagyok,akit mindenki kiközösít. jó,kedves meg minden,de egy idő után már unalmas mindig csak vele lenni...a többi osztálytársam viszont,ha odamegyek hozzájuk beszélgetni,mindig elküldenek,hogy -Neked ezt nem szabad hallanod!!!
de amúgy nem közösítenek ki,csak nem beszélgetnek velem...jó,mondjuk ez így furán hangzik,de amúgy nem ugyanaz azért a kettő...de ez mindegy
nem járok sportolni se semmit,mert anyámék szerint túl drága lenne havi 4-5000 Ftot fizetni ilyenekre...úgyhogy nincs semmi elfoglaltságom
az iskolában van pár barátnőm,de velük csak a suliban beszélgetek,és igazából nem is nevezném őket annyira barátnak,inkább csak havernak
az egyetlen dolog,ami boldoggá tesz,az a rajzolás és az,hogy minden egyes nap azzal hitegetem magam,hogy színész akarok lenni,ami persze,ahogy magamat ismerem,úgyse fog sikerülni
mást meg nem tudom,hogy csinálnék,az anyáméknak igaza van,semmire nem vagyok jó,szóval....
tök egyedül érzem magam
mit csináljak?
és amúgy bocsi hogy hosszú lett
13l
Koncentráljunk arra, amit szeretsz. Rajzolás és színjátszás.
Van a suliban rajzszakkör, vagy drámaszakkör, vagy valami ezekhez hasonló? Mert oda eljárhatnál, az ingyen van, meg találkozhatnál más emberekkel is, nem csak az osztálytársaiddal. Plusz el is foglalhatnád magad.
fhuhhh mintha magam olvasnám:OOO:D
Ugyanez a helyzet velem is.Nekem is volt 3 legjobb barátnőm abból egyel voltam igazán jóba.De Ő a másikkal jobban összebarátkozott.A harmadik meg azokkal barátkozott akiket lekrváztunk.Úgyanígy vagyok csak engem már nem annyira izgat a dolog.Elbeszélgetek én mindenkivel de úgy igazán barátnőm nincs és nincs is rá nagyon szükségem már.Bennem az éneklés tartja a lelket:))) Ne törődj az ilyennek.Mert úgy jársz ahogy én.Loholtam utána hogy maradjon a barátom.Megalázó.Szerintem bírd ki ezt a pár évet egy két év és úgyis másik suli új lap:)))
Túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyen komolyan vedd az életet.
Valószínüleg a legjobb barátnőd nem a legjobb volt. Gondolom az iskolában vannak tanórák utáni sportolási lehetőségek (legalábbis 13 évvel ezelőtt anno nálunk volt), járj el oda.
Vagy, ha ennyire szeretsz rajzolni, akkor rajzolgass. Keress egy olyan helyet, ami nem túl költséges.
Esetleg járj könyvtárba... bár tök mindegy, mert a mai fiataloknak az internet az első :)))
Én ilyen korban örültem, hogy lyuk van a seggemen és tanulás után kimehettem a bőrt rugni a többiekkel a játszóra.
Mivel kamaszkorban vagy, ezért minden sokkal nehezebbnek tűnik ,mint amilyen valójában!
De hidd el, nem vagy egyedül, a szüleid biztosan szeretnek, minden szülő szereti a gyerekét, de lehet ezt még nem érzékeled.
Barátokat nem jönnyű ebben a korban szerezni, mivel még nem arról szolnak a kapcsolatok, inkább olyan érdek jellegű, és a barátnőd biztosan azért barátkozik inkább velük, mert sajnos a mai kis p,..csák menőbbek, vagyis őket jobban elfogadják - nem tudom miért van ez, de sajna ez van! És sok csaj megjátsza magát, mert azt hiszi többen látszik és valójában nem is önmagukat adják, mert szerintük az ciki...
De majd kinövik.
Szerintem beszélgess mindenkivel egy kicsit, és meglátod, hogy ha nem bandával vannak együtt sokkal másképp viselkednek mint bandával, és lehet jobban elfogadnának téged, hogy tudják hogy nem zárkódsz el a külvilágtól.
Lásd az élet szép oldalát, mert még fiatal vagy.
ezt a siránkozást fejezd be elsösorban"anyámnak igaza van semmire se vagyok jo,"ahogy ismerem magam ugysem sikerül"
hát igy nem is fog. ne vedd fel anyád sértéseit. ha elhiszed magadrol ezeket akkor meg is érdemled. tényleg jo dolog hogy tudod mit akarsz. én 25 vagyok és még mindig nem tudom mit akarok. de jol érzem magam egyedül is,oké nekem nincsenek műár idegesitö osztálytársaim. engem is mindenki cseszegetett.én se jártam soha sehova.
de ha akarsz valahova menni akkor ott a diákmunka. keress pénzt és érd el amit akarsz.még ha az egy szakkör is vagy hasonlo. ne merülj önsajnálatba. mindig választhatsz.ha könnyebb sirni tedd azt de akkor ne várj csodát.
köszönöm a válaszokat :) sokat segített
végülis a suliban van ilyen dráma szakkör,de az ofőm azt mondta,oda csak 6.ig lehet járni,7.-8.osoknak már nem :( én meg pont most vagyok 7.es ... :S ilyenkor bánom is,hogy tavaly vagy az előtt nem jutott eszembe drámára menni...://
de de azért megkérdezem majd mégegyszer :)
amúgy a diákmunkára én is gondoltam,de kiderült,hogy csak asszem 14 vagy 15 évestől lehet dolgozni
pedig amúgy szivesen csinálnék ilyeneket,hogy pl McDnald'sban vagy Tescoban vagy valahol ilyen eladó :D
fogok is :D
amúgy eszembe jutott,hogy ennyi idősen még statiszta se lehetnék? mert végülis egy csomó színész is statisztaként kezdte :)...
és van még egy ötletem,ami mondjuk hülyeség,de ki tudja....szóval mások szerint szépen rajzolok,akkor eladhatnám néhány profibb rajzomat :D
mondjuk ezért nem hiszem,hogy túl sok pénzt kapnék....:/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!