Miért nem tudnak az emberek " (le) és elszakadni"?

"Kicsit tényleg túlzás, de az is, amit te csinálsz. Így gyakorlatilag egyedül élsz, ha ez neked így rendben, akkor az nem igazi kapcsolat, és nem is lesz az. "

Egyetemisták vagyunk, egyetem miatt vállaltuk a távkapcsolatot, hogy mindketten arra a szakra mehessünk, ahova mindig is szerettünk volna. Szerintem ez nem volt rossz döntés. Minden esetre nehéz volt és sokszor most sem könnyű.

Az, meg, hogy mennyire "igazi" a kapcsolatunk azt hiszem mi tudjuk a leginkább. Nem semmi döntés volt 2 év után külön válni, de egymásért és magunkért tettük. Közöttünk egy olyan kötődés van, hogyha egyik reggel azzal a tudattal ébrednék, hogy nincs, valószínűleg én sem akarnék tovább lenni. Ha nem lenne, talán az egyetemet is itt hagynám, nem érezném, hogy van értelme annak amit csinálok. Ő ugyanígy. Ezt a 3 évet elkönyveltük a kapcsolatunk próbájaként, szuperül megértettük egymást, kitartottunk egymás mellett. A távkapcsolat a kis tüzeket kioltja, a nagyokat tovább táplálja. Ez így van.

Én nem arra háborodtam fel, hogy az unokatestvéremnek nehézségei vannak, elhiszem és megértem, hogy nehéz, az első hetekben én is zokogtam. Csak ne mondja azt, hogy én nem tudom ezt át érezni és nekem milyen könnyű...

Köszönöm mindenki válaszát!:)