Elmondjam a páromnak, hogy pszihológushoz megyek?
Régóta szerettem volna, de mostmár elég komoly párkapcsolati gondjaim is vannak, és most úgy érzem mindenképpen megérett a helyzet arra, hogy valakinek elmondjam, aki nem ismer egyikőnket sem, nem elfogult, stb.
De nem tudom, hogy elmondjam-e a páromnak. Nehezen beszélek eleve a lelki dolgaimról, és utána tuti kérdezgetne, hogy mi volt, meg miről beszéltünk, meg mit mondott, és ezt nem szeretném.
Ha viszont nem mondom el neki, akkor kénytelen leszek hazudni valamit, merthogy együtt élünk, együtt dolgozunk, nehezen tudnám eltitkolni, hogy valahova mentem, tehát akkor kellene valami olyat kitalálnom, hogy valamelyik barátnőmmel találkozom. Sosem hazudtam neki, nem is szeretném elkezdeni, de jobban esne, ha ez az én titkom lenne, hogy pszihológushoz járok, így egy veszekedésnél sem tudom előrántani, hogy de a pszihológus is azt mondta, hogy...
Ha a problémáid hátterében párkapcsolati vonatkozás is van, egy jó pszichológus el szokta hívni egy beszélgetésre a partnert is, úgy a leghatékonyabb a terápia.
Szintén jó pszichológus ismérve, hogy kéri tőled, ne vesézd ki senkinek a terápiás órán történteket, mert úgy elvész a dinamika, ami viszi előre a közös munkát. Ilyenkor először mindenkinek magában kell dolgoznia, ülepítenie a feltárt összefüggéseket.
A jó pszichológus 3. ismérve, hogy soha nem ítélkezik a párod fölött, nem fogja minősíteni az ő hibáit, így veszekedésnél nem takarózhatsz vele. Dolgozni fog az általad elmesélt helyzetekkel, de vélhetőleg értékítélet nélkül.
Mondd el szerintem a párodnak (főleg, ha az is célod, hogy együtt maradjatok), és határozottan kérd, hogy tartsa tiszteletben ezt a döntésedet. Ha faggatózik, mondd azt, hogy "terápiás utasítás", hogy a gondozás lezárásáig nem beszélheted ki a dolgokat, mert az nagymértékben hátráltatná a fejlődést.
Vagy még egy ötlet: az első alkalmat még ne mondd el a párodnak, de az óra vége felé mondd el ezt az aggodalmad a pszichológusnak, ő rá fog vezetni, mit tegyél! Talán ez a legjobb megoldás, mert ő a konkrét problémáid ismeretében tudja megvilágítani, mennyire érdemes bevonni az élettársad.
Sok sikert a fejlődéshez!
Csak azért ne menj mert hogy egy pártatlan embernek elmondd.
Am ő is elfogult lesz általad, mert csak a te elfogult verziódat hallja.
Először a pároddal kellene megbeszélni a dolgokat, de ahogy olvasom jobb lenne a szakítás, mert te ki akarod hagyni olyan dologból, amit jobb helyeken beszéd tárgya.
Ez nem egy olyan dolog, amit el kell titkolni. Nálunk nincsen "én" amikor döntésről van szó. Pláne ilyen horderejű döntések esetében. Azért a párom, hogy mindenemet megosszam vele, a gondjaimat úgy, mint az örömeimet.
Mondjuk ez teljesen más lehet az én felfogásomban, harmadéves pszichológus-hallgatóként.
(tudja a párom, hogy én minden nap pszichológushoz járok:D ő meg egy pszichológussal készül összekötni az életét:))
Szerintem mond el neki nyugodtan. Lesznek ennél nagyobb horderejű döntések, amiket szintén meg kell ossz vele...Mi lesz akkor? A pszichológus nem lesz elfogult, nem alkot rólatok véleményt, nem kürtöli világgá...hallott ő cifra dolgokat már...nem kell aggódni.
Azon is érdemes lenne elgondolkodnod, hogy miért nem beszélsz erről a pároddal?
Ha pedig rosszul reagálná le a pszichológusos dolgot, azon is érdemes lenne elgondolkodni!
21-L
Hú, nagyon félreértettétek a helyzetet. Beszélek a párommal és őszintén, ráadásul sokszor. Csak ugye mindketten nagyon belülről látjuk a dolgokat. Nem azért nem akarom elmondani neki, mert félek elmondani, nem is tudom mitől kéne félnem. Mindent megbeszélünk, és mindent megosztunk egymással, mint ahogy azt is latolgattuk, hogy van-e még jövője a kapcsolatunknak. Pont, hogy a beszélgetés egymás között az nagyon jól megy, a barátaimnak, családomnak viszont nem annyira mondom, és az se egy egészséges helyzet, hogy a párkapcsolati problémáimat csak a párommal beszélem meg.
Azt meg tudom, hogy bármi ilyesmivel takarózni aljas lenne, de többek között ez az egyik sarkallatos pontja mindenkivel a kapcsolataimnak, hogy egy veszekedés hevében mondok én bármit, amit aztán megbánok...
Emiatt gondoltam, hogy jobb lenne ezt megtartanom titoknak egy ideig (nyilván nem fogok hónapokig hazudozni), és először magamat rendbe tenni, aztán átbeszélni vele is a dolgokat. Hiába beszélgetünk sokat, sokszor akár önellentmondásba is keveredek, mert már magam sem tudom miről mit gondolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!