Hogyan lehetnék jobban?

Kívülről nézve: egy anyuka vagyok,csodálatos kisgyerekkel,csodálatos férjjel,támogató,szerető szülőkkel ...de úgy érzem idegileg kimerültem,és hiába osztom meg az aggodalmaimat a családommal,férjemmel,mintha nem értenének,nem vennének komolyan.

Talán ott kezdődött,hogy 2 évig próbálkoztunk a babával,mire "összejött". Már teljesen padlót fogtam,és ott tartottam,hogy válni akarok,hogy legalább a férjemnek meg legyen az esélye arra(ha mással is),hogy gyereke lehessen. Feladtam,összezuhantam,és akkor megtörtént a csoda. :)

....viszont nem örülhettünk sokáig, a terhességem veszélyeztetett volt,szinte végig feküdnöm kellett.Végig idegeskedtem az egészet,és végig szinte állandóan egyedül voltam. Mióta megszületett a kisfiam (17 hónapja) nem aludtam végig csak 3!!! éjszakát. Legtöbb kb.3 óra-t tudok egybe aludni,mindig van ok arra,hogy miért nem alszik a kisfiam.

Úgy érzem,hogy az idegrendszerem "padlót fogott". Néha nem kapok levegőt...tegnap már szédültem,és zsibbadtak a végtagjaim (ilyenkor azon aggódok,hogy mi lesz a gyerekkel itthon,ha én rosszul leszek).

Rettegek az egyedülléttől,hogy nincs kivel beszélni,ugyanakkor,ha emberek közt vagyok (pl.boltban),akkor a rosszullét kerülget,hányinger,szédülés,zavara tömeg. Zavarnak az ismerősök,ha összefutunk,mert minden anyuka olyan "happy",náluk minden oké!

Közben rossz anyának érzem magam,mert ingerültebb vagyok a kisfiammal,mint szeretnék .....pedig úgy érzem,hogy "ez az életem"...imádok vele lenni,rácsodálkozni vele együtt a világra,figyelni,ahogy minden nap valami újra képes....határtalan a szeretetem iránta...

A férjem talán a világ egyik legjobb apukája (és ezt valóban így gondolom),de csak addig,míg én főzök,takarítok,vagy egyéb házimunkát végzek....amint "csak" magamra szeretnék szánni 5 percet,akkor már nem bír a gyerekkel. A szüleim is sokat segítenek,ha valami dolgunk van,akkor vigyáznak rá,viszont nincs szívem rájuk bízni,csak azért,hogy én pl. olvassak egy kicsit.

Nem tudom hogyan kevergőzhetnék ki erről a mélypontról....nem is tudom,hogy mit várok tőletek... de legalább kiírhattam magamból...