Hogy értessem meg a párommal hogy beteg vagyok? Hiába van papírom, hiába szedek gyógyszereket, szerinte minden csak rajtam múlik, ha akarnám nem volna semmi bajom!

..Hát igen. Ez olyan, mintha lemészárolnák a családom, de elintézném annyival, hogy "nem az én problémám" mert én még élek..

Az olyan jellegű megközelítések, hogy "de hisz semmi okod rá" meg hogy "másnak sokkal rosszabb" – teljesen értelmetlenek és irrelevánsak.

Ha valakinek a szervezete nem tudja szabályozni az inzulintermelését, az cukorbeteg, és ha nem vigyáz, meghal. Ha meg valakinek a szervezete nem tudja szabályozni bizonyos más anyagok, hormonok egyensúlyát, az pszichés betegségekkel küzd. (A gyerekkori traumák fel nem dolgozása is leírható ily módon, csak borzasztó bonyolult.)

Vajon ha megmondanám egy cukorbetegnek, hogy ugyanmár, nemigaz, hogy nem tudja kordában tartani az inzulinháztartását – akkor "magába szállna"?

Másik kérdésem az ilyen hozzászólókhoz: ha kirúgnának a munkahelyedről, vagy apád agyonverné anyukád, stb., jobban éreznéd magad attól, hogy bezzeg Afrikában hányan halnak éhen naponta?

13.as vagyok

Nem lejjebb akartalak taszítani, csak próbálom elmondani ,hogy becsüld meg amid van. Tudod mindenkinek van családi problémája, anyám sem véletlenül lett ugyanilyen beteg mint te. Apám alkesz volt, szétalázta , édesanyám apja elhagyta őket gyerekkorban ...stb. stb.

Nem akarom a nyomorunkat írogatni, tudom az téged nem vigasztal! Igen az élet nem egyszerű.. kinek nagyobb kinek kisebb problémákkal , azt hiszem te ,(én) anyám a nagyobbakhoz tartozunk. Eltemettem apámat 20 évesen , azóta anyám még rosszabbul van , hiába nem volt jó ember , akkor is megtört a halála mind2ket. Ott álltam 20 évesen anyámmal 0 jövedelem nélkül( ugye ő nem tudott dolgozni az olyan betegsége miatt mint a tiéd).. én is sajnáltam, a sanyarú sorsom.. De úgy gondoltam ,h akkor sem fogja ezt tenni velem az élet!! Majd én akkor is megmutatom!! Mindennap 15 órában dolgoztam , nem hazudok tényleg 15óra. Muszáj volt, kellet nekem és anyámnak enni , rezsi...

Míg a gazdag kis barátnőim legfontosabb dolga az volt, milyen ruhát vegyen fel holnap. Kérdeztem én is miért pont én vagyok ilyen szarban?? Hát jah az élet már csak ilyen.. Nem fenékig tejfel!!!

Ezzel csak azt akarom elmondani, h anyámra haragudtam, miért nem próbál meg küzdeni??? Míg én erőm felül próbálok teljesíteni?! (Jah azóta múlthéten kiderült, anyám fáradékonysága depressziója Sclerosis multiplex miatt van)

Ha a férjed nem érti meg ,h mi van veled, akkor nem is fogja soha!! Ő ilyen így fogadd el. Vagy lépj.. de nem biztos h az könnyebb lesz!

Szerintem soha senki nem fog segíteni rajtad, sem gyógyszer, sem itteni válaszolók, sem vigasztaló szavak.

Csak TE tudod magad kisegíteni ebből a helyzetből!! Tudom biztos próbálod, nem könnyű...

Csak próbáld igenis akarni!