Hogy értessem meg a párommal hogy beteg vagyok? Hiába van papírom, hiába szedek gyógyszereket, szerinte minden csak rajtam múlik, ha akarnám nem volna semmi bajom!

Gondolom már megpróbáltad őt minden eszközzel meggyőzni arról, hogy ez betegség, de minden kísérlet eredménytelen volt. (Tudományosan próbáltad már megközelíteni? Mármint meggyőzni arról, hogy az ember hangulata, lelkiállapota is az agyműködés része, amit szintén mindenféle anyagok, hormonok megléte vagy hiánya befolyásol, és neked most valamiből túl kevés termelődik. Ezzel még esetleg megpróbálkozhatsz.)

Tegyük fel, hogy tényleg semmilyen létező eszközzel nem lehet meggyőzni. Ha ez így van, az sajnos maradi, legalábbis egyszerű észjárásra és szűklátókörűségre enged következtetni (a férjedre vonatkozólag). Erre szerintem két megoldás van. Az egyik a válás (összeegyeztethetetlen gondolkodásmód miatt), de gondolom ez nemigen kivitelezhető, esetleg nem is akarod, mert mondjuk szereted, meg különben se.

A másik az, hogy ráhagyod. Oké, akkor nem betegség. De meg lehet másképp is fogalmazni. Hogy folyamatosan világvége-hangulatod van, amit te nem tudsz befolyásolni, és jó lenne, ha inkább segítőkész és együttműködő lenne, minthogy támadna, mert attól csak rosszabb lesz. Hogy te elfogadod az álláspontját, de legyen türelmes és támogasson téged, mert csak így tudnál pozitív irányba elmozdulni (vagy legalább nullán maradni).

Még egy gondolat. Abszolút megértem, hogy semmi kedved ilyen állapotban szexelni, de ha valahogy sikerülne egy pici időre leszarni mindent, kiszuggerálni magadból egy kis nemi vágyat (akár rendszeres instant ginsengtea-fogyasztással, akár pornófilmmel, akár perverzkedéssel), és összejönne egy szex, az nemcsak a férjedet nyugtatná meg, hanem a te hangulatodat is eléggé megdobná, hisz az orgazmus köztudottan jótékony hatású. Ezt teljesen kivitelezhetetlennek érzed? (Tudom, hogy neked nem csak rossz kedved van, hanem konkrétan beteg vagy, de kíváncsi vagyok.)

A gyermekeddel töltött idő nem szokott átmeneti enyhülést hozni?

Nekem édesanyám van teljesen ilyen helyzetben ,ugyanilyen "betegsége" van. Pont olyan véleményen vagyok, mint a férjed. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy mindenünk meg van , nincs hitel , teljesen átlagos normális család vagyunk. De anyám jó módjában nem tudd mit kezdeni magával. Úgy gondolom te is ilyen vagy, 32 évesen nem tudsz mit kezdeni magaddal. Menj el egy kórházba, nézz körbe a váró termekben , elkeseredett emberek, betegek , nincs pénzük, nincs párjuk, családjuk , öregek akik sírnak, hogy nem gondoskodik róluk senki. Mivel anyámat sokszor vittem ilyen pszichiátriai intézményekbe , sok emberrel beszéltem aki elvesztette a gyerekét szerelmét, azért került ide. Őket megértem , ahogy szoktam hallgatni a tényleg beteg embereket, nagyon sajnálom őket, hogy ilyen életük van , meg az idős néniknek is akik egyedül maradtak. El sem tudod képzelni milyen rossz sorsú emberek vannak!!Ilyenkor mindig haza megyek oda bújok a páromhoz, akivel nekünk sem mindig fényes a kapcsolatunk!! És hálát adok az égnek és élvezem a vele töltött minden percét, és azt ,hogy van kihez haza mennem és van aki szeret, azt ,h mehetek dolgozni,vásárolni stb. azt hogy normálisan élhetek, mert nem korlátozz még semmi. Mert lehet,hogy el jön az az idő amikor én is oda kerülhetek ahol az a sok megtört ember van.

Élvezd ki az életed, azt ,hogy a férjed még vonzó nőnek tart, azt hogy szeret , hogy kíván, azt hogy nincs még olyan családi tragédia amitől tényleg padlóra kerülsz.

De ha sokáig tétovázol..van egy rossz hírem ..a férjed elfog hagyni, egy olyan nővel akar majd élni . Aki ÉLNI akar. Ha ez majd bekövetkezik, mert tuti befog. Na akkor kezd majd el sajnálni magad, mert akkor igazán lesz miért!!!Mert tényleg elbasztad az életed!!

Jó. Apád alkoholista volt, nagymamád Alzheimeres, nagypapád béna... stb... És ez kinek a problémája? A tiéd? Nem! Az övék.

Ne vedd a hátadra más problémáit! Hiteled van? Kinek nincs? Nehezen tudjátok fizetni? Ki nem?

Sajnálod, hogy csak egy gyermeketek van? Nos, az én nevelőanyámnak sosem lehetett egy sem. Ő még egyért is odaadta volna a fél karját.

A férjed nem segít? A gyógyszerek nem segítenek? Ebben a mai világban felejtsd el, hogy bárki is segíteni fog! Pláne nem a gyógyszerek fognak, amik gondolom egy kisebb vagyonba kerülnek! Azok helyett inkább vegyél a gyerekednek egy szép játékot és hidd el, az ő mosolya fog talpra állítani! Nem a tabletták.

Rimánkodsz olyan problémákon, ami manapság minden 3. állampolgárt érint valamilyen szinten. Vannak, az erősek, akik elfogadják és szépen kimásznak belőle, így vagy úgy. Kiokoskodják. És vannak, akik nem tesznek semmit, csak bámulják a tévét és mástól várják, hogy valami történjen... Te az utóbbi vagy.

Akard, hogy az első csoportba tartozz és minden jobb lesz.

Te jó isten, mennyi bunkó válaszoló egy rakáson. Szégyen.

Nehéz kérdés ez sajnos, mert csak azt tudnám tanácsolni, hogy a saját mentális egészséged érdekében hagyd ott a fenébe, de ugye van egy gyerek, aki miatt még egészségesen is nehéz lenne, hát még így. Esetleg a tudományos megközelítés, mint ahogy már itt valaki javasolta, bár nem hiszem, hogy meghatná, de egy próbát megér.

A másik, amit akartam mondani, hogy az nem lehet, hogy a gyógyszerek mellékhatása miatt nem kívánod a szexet? Mivel már régóta szeded, gondolom megfordult a fejedben neked is ez, de hátha nem. Én mindenképpen szólnék az orvosnak.

Jobbulást kívánok.

Jó. Apád alkoholista volt, nagymamád Alzheimeres, nagypapád béna... stb... És ez kinek a problémája? A tiéd? Nem! Az övék.

Ne vedd a hátadra más problémáit! Hiteled van? Kinek nincs? Nehezen tudjátok fizetni? Ki nem?

Sajnálod, hogy csak egy gyermeketek van? Nos, az én nevelőanyámnak sosem lehetett egy sem. Ő még egyért is odaadta volna a fél karját.

A férjed nem segít? A gyógyszerek nem segítenek? Ebben a mai világban felejtsd el, hogy bárki is segíteni fog! Pláne nem a gyógyszerek fognak, amik gondolom egy kisebb vagyonba kerülnek! Azok helyett inkább vegyél a gyerekednek egy szép játékot és hidd el, az ő mosolya fog talpra állítani! Nem a tabletták.

Rimánkodsz olyan problémákon, ami manapság minden 3. állampolgárt érint valamilyen szinten. Vannak, az erősek, akik elfogadják és szépen kimásznak belőle, így vagy úgy. Kiokoskodják. És vannak, akik nem tesznek semmit, csak bámulják a tévét és mástól várják, hogy valami történjen... Te az utóbbi vagy.

Akard, hogy az első csoportba tartozz és minden jobb lesz.

Imádom az ilyen önjelölt pszichológusokat...

Kérdező, a depresszió BETEGSÉG, pszichiátriai zavar. Ezt próbáld megértetni a "kedves" férjeddel, hogy nagyjából annyit ér a cseszegetése és a meg nem értése, mintha egy daganatosnak mondanád, hogy ugyan gyógyulj már meg. Ha nem érti meg, akkor az egy igen komoly szűrő arra vonatkozóan, hogy talán mégse ő a megfelelő társad az életben.