Miért nem bízik bennem az anyukám?

szia!

Jajj, voltam én is fiatal....:) Meg van beszélve, hogy Te meg a barid külön szobában... persze....:))) Na, de komolyan:) Anyukádat a szeretet és az aggódás vezeti. Az hogy elmondod -e neki vagy sem , ez nem "kérdés"; ő az édesanyád. Persze , ez 16 évesen full "szülői szigor", nem is szeretném ezt hosszasabban kifejteni. A szülök általában azért aggódnak a csemeték miatt , mert mindig lehetnek olyan események, amelyek az ő "negatív" hozzáállásukat igazolják. Az nagyon jó, hogy felnőtt is lesz veletek , de mindenhova kísérni fog , mint egy pesztronka?? :) Hát nem hiszem...

Anyukád jogosan aggódik érted ; én azt tudom mondani/írni, hogy itt csakis a bizalom segíthet. Ha kapni akarsz, adj is kicsit, Pl. ígérd meg, hogy minden nap felhívod , vagy ő hívhat téged, megbeszélitek hogy vagy , hogy érzed magad stb... ez még nem akkora kérés, de anyukád is megnyugszik, hogy nincs bajod.

én keresnék egy nyugodt alkalmat,mondván több vesztenivalóm nincs és leülnék anyummal beszélni,hogy nyilván a szextől fél,de 1. már nem vagy szűz,úgyhogy felesleges 2. még szűz vagy és ha ott akarod elveszíteni,és nem enged,akkor is mindig lesz alkalom,bárhol,bármikor titokban és még a védekezésre is gondoltam 3. szűz vagy és az is akarsz még maradni.

elmondanám,hogy 16 vagyok,fontos nekem a bizalma,elmesélném milyen koncertek lesznek,mikre szeretnék menni. megkérdezném,hogy ő mikor volt először bulizni a szülei nélkül,milyen fesztiválokra járt + azt is,hogy miért félt ennyire.

egyébként szerintem is jogos a féltése,teljesen egyetértek az első válaszolóval. :)) én is voltam 16, lehet anyukád is a saját emlékei miatt nem enged el :)) + biztos baromi furcsa neki,hogy már ilyen nagy vagy!

Ha lehet vele beszélni, akkor a 2. válaszoló ötlete jó. De ha nem lehet vele beszélni, meg se próbálnék még egy beszélgetést, írnék egy levelet, és felhívnám onnan, hogy elmentem.

Az én szüleim sose bíztak bennem, pedig nem adtam okot bizalmatlanságra, se tanulásban se másban. A barátaimat, a kórust, ahol 10 éve énekelek, szintén nem tartják megfelelő baráti körnek, nem véletlenül húztam el 18 éves koromig a mobiltelefon vásárlást (ne legyen póráz), nekik az lenne a jó, ha folyton itthon ülnék (huszonévesen is), és kiszolgálnám őket. A viselkedésükkel azt érték el, hogy egy idő után semmiről nem kérdeztem meg őket, most meg már hiába mondom nekik, oda se figyelnek, mikor lesz fellépésünk, csak meg vannak sértődve, mikor megyek aznap, hogy "nem szóltam" (pedig mindig szólok), de már nem érdekel, bevágom az ajtót, és a színpad mindent feledtet.

Esetleg azt nem lehetne megtenni, hogy a barátnőd apukája, aki ott lesz veletek, beszéljen anyukáddal?

Örülök, hogy jól sült el! :) Azt tudtam volna még tanácsolni, hogy ha a bnőd szüleivel mentek, akkor az ő apukája hívja fel az anyukádat, és biztosítsa a körülményekről.

Igazából az ilyen el nem engedéseknél a szülő saját magában nem bízik, tudniillik hogy tudta-e úgy nevelni a lányát, hogy az már magától is tudja, mi a helyes. Ahol tudod, te is biztosítsd őt arról, hogy igen, tudod.

Egyébként ha a szülők nem mennének, akkor azt mondanám, hogy menj el engedély nélkül. Elvégre a nevelés kétoldalú dolog, a gyerek is ugyanúgy neveli a szülőjét. Én is így tanítottam meg szüleimet arra, hogy el tudom már magamtól dönteni, hova akarok menni, és nem kerülök rossz társaságba. Persze, ez fiúknál másképp van, de szerintem te is meg tudod már válogatni a barátaidat.