Mit csináljak a szüleimmel?

Először is:

Borzalmasan sajnállak és kitartást.

Másodszor:

Ezt felvetetted nekik valaha is? Bár tény, hogy valójában nem igazán a te dolgod, de lehet, hogy le kellene velük ülni és elmondani, hogy hogy érzel, mennyire szenvedsz a helyzettől, és úgy látod, hogy talán még az is jobb lenne, ha elválnának.

Szia!

Nagyon sajnálom a helyzeted. Anyukáddal nem tudsz erről beszélni? Esetleg elköltözni pár napra nagyszülőkhöz, hátha apud akkor észbe kap, hogy ti milyen rendesek vagytok vele, és ő milyen tróger, ne haragudj, hogy ezt mondom, de az írásodból sajnos ez jön le. Az alkoholizálásával is kellene valamit kezdeni, tudom, hogy felnőtt ember, saját keresettel, de ez nem jogosítja fel arra, hogy így viselkedjen. Nálunk is így kezdődtek a problémák, először csak anyum verte amikor részeg volt. (majd minden nap:S), aztán jöttünk mi is, de főként bátyám. Drága apám képes volt azért felpofozni, mert kért lekváros kenyeret, hozzátenném, hogy otthon volt megfőzve a házi lekvár, szóval még az sem lehetett volna gond, hogy nincs, és el kell menni a boltba venni. Szerencsére anyum elvált tőle, azóta nem is láttuk, ugyanis a bíróságon lemondott rólunk, ez volt 15 éve. Én akkor voltam 4 éves, bátyám 6. De jobb is így, persze nem volt jó apa nélkül felnőni, de ha együtt maradnak akkor is valószínűleg a veszekedés ment volna, az meg senkinek sem jó.

Szóval szerintem próbálj meg anyuddal beszélni a dologról, meg a nővéreddel sem ártana, tudom, hogy tini, és nehéz korszak, de talán ő is átérzi a dolgok súlyát.

Kitartás!