Párom fél az összeköltözéstől. Miért?
29 éves férfiről van szó. 2 éve vagyunk együtt. Jól megvagyunk. Már egy ideje tervezgetjük az összeköltözést. De ő az utolsó pillanatokban folyton meggondolta magát. Kitalálta, hogy inkább gyűjtsünk saját lakásra, ne dobjunk ki pénzt albérletre. Vagy cseréljük le a kocsit. stb.stb. Mindig van valami mentsége.
Már majdnem a szakításig is eljutottam, mert nem értettem a viselkedését. Ugy éreztem hülyét csinál belőlem. Nézegettünk albérleteket, de neki semmi nem tetszett. Később mondta el, hogy azért mert nem is akarja igazán.
/Persze addig számtalan álmatlan éjszakát okozott, amikor azon gondolkodtam vajon mi baja lehet!?/ Nagyon eltávolodtam tőle, értelmetlennek láttam az egész kapcsolatunkat. Azt éreztem nem fejlődünk sehova és csak az időmet pocsékolom.
Akkor elmondta, hogy ő fél az öszeköltözéstől. 29 éves létére soha nem voltak nagyon komoly kapcsolatia, számára fontos volt a szabadság. Nagyon szeret, de fél attól hogy megfolytanám és menekülőre fogná. Azt mondja nem akarja elrontani köztünk. De nem biztos magába.
Ugy gondoltam, hogy türelmes leszek, kivárom amíg ugy nem érzi. Csakhogy egyre inkább fogy a türelmem. Szeretnék összeköltözni, hogy kiderüljön tudunk-e együtt élni, lenne-e közös jövőnk. De rákényszeríteni sem akarok semmit. És már az is megfordult a fejemben, hogy nem szeret igazán. Mert ha szeretne mindíg velem akarna lenni és nem kényszernek érezné az összeköltözést.
Mit tegyek? Adjatok tanácsot.
Nézd meg a "Nem kellesz eléggé" című filmet.
Lehet mentegetni a környezet előtt évekig a dolgokat, hogy rossz gyerekkora miatt fél a kötöttségtől, hogy átlagon felüli a szabadságigénye, hogy elvből nem nősül, hogy még nem elég érett..
...de a nyers igazság az, hogy mindezeket a dolgokat csak veled nem akarja.
Csak nem anyuka egyetlen picinyke fiacskája???
Akkor menekülj!
Inkább lakásra gyűjtene? Havi pár 10 ezerből mikor lenne lakás így?
Ne legyél türelmes, ne várj ki, ugyanis nincs mire.
Lehangoló, de a tény az, hogy esze ágában sincs veled összeköltözni.
És igen, nem szeret eléggé, annyira legalább is nem, hogy veled akarjon élni, és közös felelősséget vállalni. Egy kötöttségek nélküli kapcsolatra viszont jó vagy nála.
Csak egy rövid sztori: Amikor a Párommal összeköltöztünk, rá 2 hónapra munkanélküli lett, és az én családom (övüké a lakás, ahol élünk) elkezdett pánikolni, hogy mi lesz, meg én fogom-e eltartani?? aztán feljött az is, hogy ha nem tud fizetni, mennie kell. Én erre annyira felháborodtam...akkor kérdezte anyám, hogy ha a párom utcára kerülne, mint csinálnék? egyértelműen kijelentettem, hogy vele tartok. Az utcára??? Utcára, híd alá, akárhova. Bárhova.
Remélem érted mire gondolok! Kitartást és erőt kívánok!
23N
Én örök életben otthon laktam és mindig féltem a költözéstől. Nagyon jó a viszonyom a családommal. párom kezdeményezte hogy költözzünk össze. Bevallom hogy féltem de nagyon, de megvettük. Utána tartott a felújítás, és mégis sikerült elköltöznöm. 1 hétig minden nap sírtam, soha nem tettem volna meg a párommal hogy visszaköltözök haza, de azért sírtam, szokatlan volt, hiányzott anya ( pedig 1 utcában lakunk) Kb 2 hét után vettem észre milyen jó is külön, és azóta baromi jó együtt lakni.
Ezt csak azért mondtam el ha van valaki aki mindentől parázott ( hogy élünk meg, mi lesz stb..) az én vagyok és mégis megtettem. Ebből az egészből a párom csak azt érzékelte amikor sírtam, de nem hülyítettem, meg ígérgettem. Érzed a különbséget? És igaza van annak aki azt mondta hogy csak veled nem akar elköltözni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!