Te beérnéd ennyivel?

Több hónapja megismerkedtem egy férfivel, akivel lassan kialakult közöttünk egy bizonyos fajta szeretet, elfogadás, harmónia. Ha együtt vagyunk, olyan szép simán megy minden és talán számomra ettől tűnik langyos állóvíznek a kapcsolat. Sokan valami hasonlóra vágynak, tudom, de nekem hiányzik a szenvedély, a lángolás, a viharos hullámok, amelyek után olyan jó lecsendesedni.

Tudom, hogy a legtöbb kapcsolatban a kezdeti eufória után eljutnak arra a pontra, amit most én érzek. De vajon nyugodjak-e bele ebben a korban, hogy az elején is "csak" ennyit lehet kihozni a kapcsolatból és örüljek, hogy van valakim (másoknak ez sem adatik meg), vagy lépjek tovább és keressem az igazit, azt, aki a mélyben a lelkem is meg tudja mozgatni.