Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit gondoltok, meg lehetne...

Mit gondoltok, meg lehetne még nevelni a húgomat?

Figyelt kérdés

16 éves lány, jó anyagi körülmények közt élünk, gyerekként sokmindent megkaptunk, bevallom, kivéve a családi összetartást és szeretetet. Felém, mint idősebb felé mindig is sokkal nagyobbak voltak az elvárásaik, néha már túlzóak (nem részletezném). Egyetemre mentem, jól tanulok, felsőfokú nyelvvizsgám van (pont ma derült ki az eredmény :)), külföldi tanulmányok vannak a terveim közt, segítek itthon...stb. Nem igazán lehet rám rossz szavuk.

A húgom viszont sajnos tipikus proli, amilyen a tágabb családban több van, alkoholista, undorító ember lett. Ugyanabba az iskolákba járt, melyekbe én, hasonló környezetben nőhet(ett) fel stb. Azonban a húgom egy alkoholista, dohányzó, munkakerülő, szemtelen kis r*banc. 13 évesen már detoxba került! Minden munka rám hárul a szüleim segítésében (pl ma is míg ő józanodott a tegnap este után, én dolgoztam egész nap, jövő héten meg 2 zh-m lesz, mondhatom, tanulni sincs erőm). Mikor szólok, hogy ez így nem fair, anyámék csak hozzák a kifogásokat és igazából az jön le nekem, hogy én jó cseléd vagyok, a húgom meg nem.

A másik, hogy van egy cigány barátja, a szüleim emiatt ki vannak bukva rá, de mivel nekem rendes srácnak tűnt, keményen megvédtem őket a szüleim előtt.

Úgy viselkedik a húgom, hogy ha a szüleim azt mondják, nem mehet el egy este, fogja magát és röhögve kisétál az ajtón! Volt, hogy ez miatt kinnaludt a garázsban október végén, pár pokróccal a földön feküdt és elvolt így is! Anyámékat persze mindeközben az infarktus kerülgeti és lassan már engem is. Folyton ellopkodja a cuccaim, amiket a saját megkeresett pénzemből veszek (és a mai órabéreket tekintve mindenki tudja, pl egy sima pulcsiért mennyit kell dolgoznom!). Ma pl előkerült a 2 hete megvett blúzom - ami azóta egyszer volt rajtam - kilyukasztva a hasánál! Kértem anyámat, hogy hajtsa be rajta az árát, de meg sem említette neki, csak nekem hőbörög állandóan!

Már pszichológushoz jár a család, de egyelőre ez sem segített. Annyira undorító a húgom, teljesen érzéketlen tuskó, pár alkoholista barátján kívül senkit sem szeret a világon! Pl kimentünk a halott nagyszüleink sírjához a héten (akiket ő is ismert) és még ott is csak hangosan röhögcsélt az egyik haverjával, aztán mikor rászóltam, elmondott engem mindennek. Senkit nem tisztel, a jegyei szörnyűek, nem tanul (több tárgyból bukásra áll, első héten osztályfőnöki cigizését stb), nem segít itthon (ezért én vagyok a házi cseléd), ráadásul ha valaki egy neki nem tetszőt szól, bárkit elmond mindenféle k*rvának (anyámat is). Ma pl mikor közöltem vele én, hogy a blúzom árát visszaadja, akkor elmondott szintén mindennek (persze még neki áll feljebb!) és kilökdösött a szobájából, majd nekemcsapta az ajtót! A szüleim ezt végnézték és nem szóltak semmit! Pedig nekik is lopja a pénzüket, már fél éve nem kapott zsebpénzt, mert elitta meg elcigizte, de még most is csak vedel minden nap a szünetben és valahonnan van pénze, nem is kevés. Lopja a szüleimtől, tőlem. Pl volt egy ballagási pénzes csokrom, arról is lelopta a pénzt nemrég! Mindent megkapna egyébként, de ő inkább lop. Arról nem is beszélve, hogy azért letiltott engem és a barátomat is facebook-on, mert láttuk, hogy folyamatosan kiírogatta, hogy milyen részeg és ezt visszamondtuk a szüleimnek. Én már kb fél éve le vagyok tiltva neki és tudja, hogy tudom, azt mondja rá: ez az ő magánügye! Pff...

Ma is pl elmondott engem mindenféle mocskos k*rvának, erre én felhoztam neki, mennyit segítettem neki, megvédtem a szüleim előtt többször, megvédtem a cigány barátját is (nélkülem ide sem engedték volna a házba a srácot! de én túl jóhiszemű vagyok -sajnos-...). Bármi gondja van, én beszélek a szüleinkkel, általam ismeri több barátját, általam ismer bizonyos helyeket, még Ausztriába is kivittem volna bulizni, mert annyira akart. Persze annak is az lett a vége, hogy csak a személyim kellene neki, én nemkívánatos személy vagyok a számára és folyamatosan csak húzza a dolgot, hogy megunjam és ne menjek vele. Nem tudom, miért utál ennyire minket, de ennek nem lesz jó vége. Ti mit csinálnátok egy ilyen gyerekkel, húggal? Az osztályfőnöke azt mondta anyámnak, hogy zárja be vagy kötözze le, ha menne inni, mert beteges az a gyerek, a némettanára hasonlóképp vélekedett. Elvették már a számítógépét, a mobilját, a tv-jét, de a szeme sem rebben ezekre. Mit gondoltok erről az egészről? Mit tehetnénk még? Egyébként intézetes tolvajok, verekedős cigányok, aljanépség - ezek a barátai.


2011. nov. 5. 18:52
1 2 3
 11/21 anonim ***** válasza:
100%
Nálatok mindenki magának él, és a másikra senki nem figyel. Veled szemben megvoltak az elvárások(mindig azt a lovat ütik, amelyik húz)ő meg volt "a kicsi". Te szófogadó voltál szorgalmas, talán túl jó mindenben és ez nagy terheket rakott a húgodra, mert tudta, hogy ő ezeket teljesíteni nem tudja. Te már nagylány voltál, ő meg kislány, hát ő is nagylány akart lenni. Ezért lopja el a pénzedet, ezért hordja el a holmijaidat, hogy téged minden lehető módon megrövidítsen, sőt ezért becsmérel úton-útfélen.Nem volt benned túlzott féltékenység, mikor ő megszületett? És ezért bizonygattad folyton, hogy te jobb vagy, különb vagy? Mert az írásodból ez jön le. És ő ebből a környezetből egyenesen belenő egy olyan közegbe, ahol (talán) semmi keresnivalója. Azt javasolnám, hogy ti ketten együtt forduljatok szakemberhez. Azt mondod a húgodra, hogy proli, amíg ő az és a testvéred, addig te sem lehetsz királylány.
2011. nov. 5. 19:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/21 A kérdező kommentje:

Az, hogy valaki proli vagy nem, azt főként a viselkedés mutatja, úgy gondolom. De erről nem is vitatkoznék, hisz amúgy elég jó dolgokat írtál, lehet van benne valami. Igen, kicsi koromban féltékeny voltam rá. Eleinte szerettem, megvannak még a kiskori videók, mennyit játszottam vele és hogy szeretgettem... aztán ahogy nőttem, rájöttem, a szüleim mindig csak engem hibáztatnak mindenért (videó is van róla, hogy míg anyám takarított, elkezdett velem üvöltözni 4 éves koromban, hogy a fél-1 éves húgom mindjárt leesik az ágyról, vegyem le, miért nem figyelek oda, miért csak a hintalovon ülök! 4 évesen...) Tényleg ezeket visszanézve, nem csoda, hogy féltékeny lettem rá: egy idő után nem velem játszottak, hanem vele, ő volt a kis szemük fénye, elém meg csak elvárásokat támasztottak és cserébe folyton korlátoztak. Neki meg mindent szabadott mindig is, talán épp ezért lett ilyen... Mikor óvodás volt, én meg általános iskolás, ellopta már akkor is a cuccaimat. Volt, hogy sírva mentem anyámékhoz, hogy szóljanak neki, hogy hozza vissza a cuccaimat, erre ők kinevettek rendszeresen! Most az ő pénzüket is lopja... a fagyi visszanyal effektus.

Sajnos már próbálták észhez téríteni a tanárai, a családsegítők (mikor detoxba került), most a pszichológus, de semmi.

Egyébként az is igaz, hogy mindenki csak éli a saját kis életét a családban: a szüleinket sem túlzottan érdekeljük, különösen mióta apám polgármester lett és több lett a dolga, azóta tesznek ránk nagy ívben. Én még néha veszekszem velük emiatt, hogy ha rám nem is figyelnek, legalább a húgomra kellene, de ők az odafigyelésre azt hiszik, hogy az a csesztetéssel egyenlő, így csak tovább nő a feszültség.

2011. nov. 5. 20:07
 13/21 anonim ***** válasza:
Régóta a bögyömben van, már nem bírom tovább, most leírom. Akárhányszor valaki kiír egy kérdést,legyen az házastársi félrelépés, anyós, meny közötti vita, kamaszkori két atyai pofon, a válaszolók legnagyobb része azt javasolja"költözz el!" "válj el" . Ilyen alapon az egész ország tele lehet menekülő emberekkel. Nagyon kevesen mondják azt, hogy köss kompromisszumot, javítsd meg, oldd meg, rendezzétek, tegyétek helyre a dolgokat. Pszichiáter! Toljuk rá a felelősséget a saját tehetetlenségünkért. Oldja meg helyettünk más! És akkor csodálkozunk, hogy mindenki rosszul érzi magát. Mert tele vagyunk ki nem mondott haragokkal, meg ki nem mondható sérelmekkel, és a közvetlen környezettől kellene a segítség nem egy idegentől.
2011. nov. 5. 20:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/21 A kérdező kommentje:
Ebben nagyon is igazad van! Én is így vagyok vele, szívem szerint leülnék az egész családdal megbeszélni, de annak fél percen belül ordítozás, mocskolódás lenne a vége. Sajnos én hiába vagyok hajlandó a higgadt megbeszélésre... ha a másik 3 ember nem képes rá, soha nem is voltak képesek. A szüleim tipikusan mindent a szőnyeg alá söpörnek és hárítanak mindent másra. Sokszor még azt is rámkenik, hogy a húgom ilyen lett - bárki legyen a hibás, csak ők be nem látnák az Istenért sem!
2011. nov. 5. 20:19
 15/21 anonim ***** válasza:
Igen, mondom én, hogy ketten tudjátok ezt megoldani, mert a szüleiteknek is van némi köze ahhoz, hogy ti egymás ellen fordultatok. Ritkán szoktam ilyet javasolni, de mivel még mindketten nagyon fiatalok vagytok, menjetek együtt pszichológushoz, nem szégyen. Ne hagyjátok még lejjebb csúszni, most a legsebezhetőbb. Testvérek vagytok, tartsatok össze és védjétek egymást a világ ellen.
2011. nov. 5. 20:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/21 anonim ***** válasza:
Kizárni próbáltátok már?
2011. nov. 5. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 A kérdező kommentje:
Akkor aludt kint a garázsban néhány pokróvval, lenn a földön...
2011. nov. 5. 22:17
 18/21 A kérdező kommentje:
*pokróccal
2011. nov. 5. 22:17
 19/21 anonim ***** válasza:
Gondolom, hogy a baráti társasága vitte bele a rosszba.Eltiltani sem lehetne tőlük, mivel annak még rosszabb lenne a vége.. Nem tudom mit is tanácsoljak, jó hogy eddig kibírtad vele! Mint ahogy az elején is írták, rács a szoba ablakára stb. De szerintem még az sem térítené észhez..
2011. nov. 6. 13:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/21 A kérdező kommentje:
Őt szerintem már senki és semmi sem téríti észhez... a legrosszabb az, hogy szerintem magától sem fog soha rájönni, hogy ez nem normális, soha nem fog benőni a feje lágya....
2011. nov. 6. 14:15
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!