Szülők! Miért nem tudom ezt megbeszélni a szüleimmel?

Hát ha így hisztizel, nem is lesz barátnőd.

Tudod, hányan vannak, akikkel nem beszéltek ilyenről soha? Mégis van párjuk. Nehogy már a szüleidnek kelljen elmagyarázni, hogy viselkedj egy párkapcsolatban.

Menj el qrvához, tényleg az az egyetlen, amitől szánalmasabb lehetsz.

24/L

Most párkapcsolatot szeretnél vagy csak dugni?

Milyen lányoknál szoktál próbálkozni? Kicsit megértem őket, mert az írásodból is lejön ez a hisztérikus próbálkozás, lehet, hogy élőben még durvább.

24/L

A válaszaidból ezek jönnek le nekem:

1, ami a szíveden, az a szádon: ergo,ha így állsz mindenkihez ne várd,hogy jó arcot fognak vágni a kijelentéseidhez. 20 évesen már tudni kell tapintatosnak lenni. Ez nem tuljdonság, ez iq...

2, szerintem nem hisztis, hanem arrogáns vagy

3, ha nem jössz be a csajoknál,akkor veled vagy a stílusoddal vagy az alanyokkal van a baj. Alanyok alatt azt értem,hogy lehet, hogy nem jó csajok között keresgélsz...

4, Vannak haverjais? A csajozós dolgokat azokkal szokták a fiúk megbeszélni...ha nincsen, az is jelez valamit

5, engem sem a szüleim világosítottak fel, mégis tudok bánni az emberekkel, párommal, volt/van működő kapcsolatom. Ez nem a szülőkön múlik, hanem az egyénen.

Kicsit leoltották itt néhányan a kérdezőt, holott a saját szempontjából sok dologban igaza van. És még azt is meg tudom érteni, hogy 20 évesen kicsit feszült és ingerült, mert olyan problémája van, amit az ember nem okvetlenül a haverjaival, vagy az internettel akar megosztani. Hanem olyasvalakikkel, akikről úgy gondolja, hogy alaposan ismerik őt, és a segítségére lehetnek.

Sajnos azt kell mondanom, hogy ebben a helyzetben a szülők igenis hibásak. Mondom ezt úgy, hogy 20 éves lányom, és 19 éves fiam van. Én kétségbe lennék esve, ha a gyerekeim idegenekkel beszélnék/beszélték volna meg az érzelmi életük gondjait, vagy ha én tudtam volna meg utóljára, hogy elvesztették a szüzességüket.

Az ember teste, - minden alkatrészét beleértve - nem tabutéma. Nem kell napi szinten beszélgetni a nemiségről, a férfi nő kapcsolatról. De igenis, MINDEN szülőnek, aki annak tartja magát, meg kell találnia az alkalmat arra, hogy erről elsőként Ő beszéljen a gyerekével. Honnan a fenéből tanulná meg??? Hogyan és mit fog megtanulni??? Érdemes beleolvasgatni néhány olyan kérdéscsoportba, ahol ezzel kapcsolatban kérdeznek kamaszok, huszonévesek. Dermesztően tájékozatlanok... Nem csak a kérdés biológiai részét illetően, hanem érzelmileg, lelkileg is. Talán mert nekik is azt mondták, hogy erről nem "illik" beszélni. Nézze meg a neten, kapcsoljon egy felnőtt csatornára, vagy kérdezze meg a haverjait, akik éppolyan hülyék az egészhez, mint ő maga.

Kérdező, nem irigyellek. Nálatok meghitt, őszinte beszélgetés erről biztosan nem lesz. Valóban kénytelen leszel értelmes, és diszkrét jóbarát/barátnő, vagy egy idősebb, számodra mérvadó rokon, ismerős segítségére hagyatkozni.

Abban azért igaza van a hozzászólóknak, hogy az elkeseredettségedet ne vetitsd ki azokra, akik nem fogadják el azonnal, és örömmel a közeledéset. Ők nem tudnak és tehetnek róla, hogy te gátlásos, tapasztalatlan vagy, és szeretnél végre partnert találni magadnak.

Fizetős szolgáltatást igénybe venni a te korodban nagy marhaság. Ráadásul nem old meg semmit azon kívül, hogy utólag te éreznéd a leginkább megalázónak azt, hogy neked elsőre csak egy ilyen nő jutott.

Az "ami a szívemen, az a számon" nem egyenlő az őszinteséggel, mert bizony néha rettenetesen nagyot tud ütni az, aki mindig mindent kimond, belevág a másik ember képébe, és nem törődik azzal, hogy a másik embernek az mit okoz.

Egyértelműen a szüleid hibásak azért, hogy a párkapcsolatod hiányzik - pontosabban szólva az édesanyád a fő ludas ebben. Az anya-gyerek, ill. az apa-gyerek kapcsolat a gyökere a későbbi párkapcsolatnak, fiú esetén egyértelműen az előbbi.

Mit tehetsz ellene? Nem az örömlány a megoldás, nem a hiszis, gyerekes csapkodás-kapkodás ("akkor soha többé nem mondok el nekik semmit...") hanem a pszichológus vagy a pszichiáter, mert az segíthet neked a párkapcsolati és érzelmi problémáidban - ha te is akarod - nem egy örömlány. Ő csak a szex technikáját taníthatja meg neked, azt nem, hogyan legyél elfogadó, adni tudó, öröm- és kapcsolatképes ember.

Léteznek igen nagy számban,azok a csajok akik a félszeg bizonytalan őszinte ááártatlan pasikra buknak.

Ugyan azok a csajok szeretik a kedvességet és ha megnevettetik őket.Vagy ha nem is sikerül mindig, minden de dijazzaák az abbéli igyekezetet,hogy azon iparkodol ,hogy jól érezzék magukat a társaságodban.

Nyugi. Mert azt mondta az öreg .ula majd kialakula.Bele fogsz jönni te is mit kicsikutya az ágybacarásba.