Szerintetek milyen ember az, aki egy 3-4-5-6-7 éves gyereket nagyon megver, belevág a méteres csalánba?

Szerintem nagyon mérges az ilyen ember. Volt már rossz (hiperaktív, hisztis)gyereked? Nekem van, és heti min. egyszer megfordul a fejemben ilyesmi, csak eddig vmi csoda folytán ellen sikerült állni a kísértésnek. Van, akinek nem sikerül. Az okot is nézd meg, mit tett a gyerek,főleg, ha 7 éves, vannak gyerekek,akiket senki nem bírna felnevelni pár pofon nélkül, ebben biztos vagyok! (Az én nehéz eset gyerekemet már mindenki felpofozta, akire bíztam, és kérdik, hogy bírom (tanítók, nagyi, papa,nagynéni, mindenki) Vihettem én nevelési tanácsadóba, nem haladtunk semerre. Ilyenkor csak röhögök magamban a naív embereken, kölcsönadnám én nekik egy hétre!(amúgy pedig szeretem így is, és testvéreivel semmi ilyen gond nincs)

Inkább magadnak adj egy taslit ha ilyen gyereket sikerült nevelned:D ha hisztis, arról is te tehetsz, már bocsi.. Más meg mit csinálna? Nem ő neveli, 1-2 óra alatt nem tud senki normális gyereket faragni belőle. Egyébként ha hisztizik nagyon egyszerű, ha azt mondtad, nem, akkor nem. Ha tovább hisztizik, büntetés. Nem hülye a gyerek, előbb-utóbb rájön, hogy magának árt az őrjöngéssel.

Kövezzetek meg, én kb. fél órával ezelőtt pofoztam le a 11 éves fiamat. Kifelé mindenki azt hiszi, hogy egy tündéri aranyos kedves gyerek, akivel semmi gond. És valóban, összesen egy probléma van vele: iszonyúan jellemtelen és hazudós az élet minden területén. Az évek során volt már minden, lelkére beszélés, kérdezgetés, hogy miért, büntetés, stb. Semmi nem használ. Sokáig hittem benne, hogy a gyerek olyan lesz, amilyenre nevelem, de a saját gyerekemen látom, hogy ez nem igaz. Születése óta egyedül nevelem, tehát nem láthatta a rossz példát, mégis tökéletesen olyan a jelleme mint az apjának. Soha nem vállalja a felelősséget semmiért, ha hibázik nem vallja be, sunyít, hazudik, átver. Pedig nem kényszerül rá a hazugságra, nincs esztelen módon korlátok közé szorítva, mindig megkapta a korának megfelelő önállóságot, döntési lehetőséget, nincs elnyomva, nincs rákényszerítve az akaratom - kivéve a nyilvánvaló dolgok, tanuljon, ne csavarogjon, stb. -, mégis újra és újra kiderülnek a stiklijei. És akárhányszor kérdezem, hogy miért csinálja, ha tudja, hogy úgyis rájövök, miért hazudik, nem tud rá választ adni. Nem vagyok rá büszke, de fél órával ezelőtt az utcán pofoztam fel, mert kiderült valami, amit megtiltottam, mégis megtette a hátam mögött, ráadásul adósságot is csinált. Nem nagyot, 2.000.- Ft-ot, de olyasvalamire, amit már korábban megbeszéltünk, hogy nem. Elszállt az agyam, mert semmi de semmi nem használ nála. Pedig nem vagyok egy IQ mínuszos agresszív állat, de valószínűleg kétségbeesésemben lehúztam neki pár pofont. Tudja, hogy megérdemelte, mégis, még sosem láttam az arcán igazi megbánást. Mindig azt mondja, hogy tudja, hogy hülyeséget csinált, tudja, hogy nem szabadna átvernie, mindig elmondja, hogy megbánta, de látszik rajta, hogy csak azért mondja, mert ezt látja célravezetőnek. Igazából csak azt bánja, hogy lebukott, nem azt, amit csinált.

jo emberek. sot, elotte meg pofan is kell vagni ugy hogy a feje leesik, utana belenyomni a mocskos pofajat egy kis porkoltszaftba, megetetni vele sok banant meg krumplit, utana pedig levagni a tajgetoszró