Kitől kellene jobban "tartania"?
Szia!
Nem tudom, de sajna néha nálunk is ez van.Ha az anyja hívja, vagy megkéri valamire, még akkor is megcsinálja, ha tudja, hogy nekem ez nem ettszik, mert olyat talált ki, vagy üti a mi dolgunkat.
Jelzem, ez csak néha van.
Aztán megbeszéltem a párommal, h most már mi is egy családot alkotunk lassan, és rám is kellene, h figyeljen, nem kisfiú már.
Azért "dontosabb az anyja lelki békéje" mert ebben nőtt fel. Évtizedeken keresztül az anyja volt akinek szót fogadott, akinek a véleményét meghallgatta, aki befolyásolta őt.
Ez teljesen természetes folyamat.
Ha nem olyan fontos a "gyereknek" valami, akkor inkább az anyja kedvére tesz.
Természetesen ilyenkor normális érveléssel meggyőzhető. A véleményem szerint úgysincs sok értelme az olyan dolgoknak amit csak a "pillantás" kedvéért tesz meg valaki, azt szeretem ha a párom a saját meggyőződéséhez hű marad.
Ha valami nagyon fontos nekem, akkor természetesen elmondom a véleményem, esetleg azt is, hogy én másképp csinálom, mert ez a meggyőződésem és kérem, hogy ezt tartsa tiszteletben.
De az anyja mindíg az anyja marad, ennek minden előnyével és hátrányával.
Az anyja mindíg az anyja marad...Most nem azért,de gondoljunk bele logikusan. Az anyja, teszem azt , lesz még vagy 15-20 évig,jó esetben. Velem a hátralévő életét tölti le ,jó esetben. Érdemesebb bennem 100 apró tüskét hagyni ,amiből lesz több nagy,a következő 60 évre,csak hogy az egyszer majd már nem levő anyja felől nyugodt legyen?
Én miért tudom ezt "tiszteletben tartani" és megkímélni őt az én anyukám "dolgaitól",ő miért nem?
Az anyja uralkodott a férjed felett,a férjed feletted uralkodik.Mégha ezek nincsenek is kimondva,lehet érezni,bár elég kevés dolgot tudunk a szituációról.
Ez olyan szereplosztás,tudom sokan mondják és úgy is élik meg,hogy a párok közt egyenlőség van,de sok esetben azért ez nem igaz.Apám is dettó ilyen,sosem jó amit anyám mond,bezzeg amit az anyja,az maga a szentség,
Na én egy kicsit más szemszögből nézném a dolgokat . Nálunk a férjem elöző házasságából született ma már felnőtt fiaival érzem (éreztem) ugyan ezt . Rá kellett jönnöm , hogy velem szemben azért vállalja inkább a konfliktust mert én próbálom megérteni , hogy miért teszi . Szeretem és nem akarok mindenáron vitát provokálni (ami a másik félről nem mondható el), nekem könnyebb elmagyarázni az érzéseit , mint a fiainak és velem tud úgy őszinte lenni , hogy tudja azt is hogy nem fogok velée visszaélni ...
Azt még hozzá kell tennem , hogy ezt sem lehet a végtelenségig csinálni . Nálunk is kiborult a bili és a fiuk fejére olvastam az évek alatt összegyűlt keserűséget , be kell valljam jól esett ! Azóta kicsit másképp állnak hozzánk .
Cseppet sem gondolom,hogy a férjem uralkodna felettem,különben nem lennének viták,ahogy írtam :)
Mivelhogy az egész probléma ugye abból van,hogy nem hagyom magam...
Az édesanyja nem a fián uralkodik,hanem konkrétan azt képzeli,hogy ő a világ ura...
Ha lesz gyerekem...jelenleg 3 és fél hetes a pici lányunk,pontosan ezért értem el arra a pontra,hogy mostmár fel kell tennem valakinek ezt a kérdést,mert a pici születése csak még több ilyen,a kérdésben vázolt szituációt képez...
Fiatalok vagyunk, a párom 28,én 24...lehet,nem is vagyunk annyira fiatalok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!