Ha egy pár évek óta együtt van és az egyik fél hízik/elpunnyad, akkor van joga a másik félnek az kérni tőle, hogy fogyjon le a régi súlyára?

Tockost neki! :-))

Esetleg az ő régi sportját, amit űzött, nem tudnátok most amatőrként együtt művelni? Az már csak érdekli... Vagy bármi mást, amihez egészen addig van kedve, amíg el nem kell indulni.

A biciklizést is lehet úgy tálalni, hogy ne a fogyás és a sportolás legyen benne kihangsúlyozva, hanem az, hogy pl. kirándulni nagyon kényelmes biciklivel, mindent láttok, ott álltok meg nézelődni, ahol akartok, bárhová eljuttok vele, számtalan egyéb érv is szól mellette.

Nem vagyok a cselezés híve, de ha egészségről van szó, akkor nálam belefér.

Joga az annyira nincs senkinek szerintem, akárkiről is legyen szó. Említeni lehet, de azt is csak finoman. Mert az ilyen dolgokból a pasik bolhából képesek elefántot csinálni.

Párom is (férfi) felszedett pár kilót, vagyis 10 kg-ot amióta együtt élünk, előtte tök izmos volt meg nem volt pocakja. Említettem is neki, hogy egy kicsit látszik az a + rajta. Meghallgatta és elmondta, hogy ő is látja magán és egy kicsit zavarja a dolog mert nem így ismertem meg őt. Rá 1 hétre el is ment a kondiba bérletet venni és jár heti 3 alkalommal. Már szemmel láthatóan kezdi visszanyerni a versenysúlyát.

Joga nincs...

DE

Mi sok évünk voltunk együtt,amikor megismerkedtünk pici pocak volt,de mellette izmos volt,pedig csak kosarazni járt ki esténként.Aztán ülőmunka,államvizsga,lustaság,1 év alatt 30 kilót szedett fel a 90-hez (190 magas,a 90 kiló megfelelő volt).Rengetegszer kértem hogy jöjjön velem,vagy valamelyik haverjával,mozogjunk,mindig "majd",meg fáradt,más dolga van,közben meg rengeteget csak lustult a gép előtt.

A sok plussz kilótól mozogni is kevésbé birt,a heti 4-5 alkalom tertalmas szexet felválotta a hetente-kéthetente 1 gyors menet,lehetőleg neki minél kevesebb mozgással.A harmadikra már szuszogva jött fel.

Jött a nyár,épp terhes barátnőm mondta is hogy 8 hónaposan neki is hasonló pocakja van.Addigra komplett ruhatárcsere.Az ágy is beszakadt alatta többször.A vérnyomása folyamatosan ingadozott, a cukra dettó,napi 4-5 liter folyadék kevés volt.Nem tudtam orvoshoz cipelni.

Kértem szépen,kértem csúnyán,próbáltam hizelegve hogy olyan jó volt mikor fel birta emelni az 50 kilómat,próbáltam veszekedve hogy nem lehet ennyire idióta hogy tönkreteszi az egészségét.

2 éven keresztül próbálkoztam,ráment a kapcsolatunk,nem birtam hogy ő állandóan otthon tespedt,mert nem akart mozogni,és állandóan féltékenykedett,hogy keresek nála jobbat.Tenni ellene semmit.

Kitettem,aki menthetetlen,azzal nem tudok,igy is rengeteg időm rááldoztam.

Most olyan párom van,akinek fontos ez,újabban engem emelget a súlyzó helyett :) És örömmel jön velem túrázni,mondván: a szellemi fáradtságot legjobban fizikai kifáradás közben lehet kipihenni.

Nálam pont fordítva történt.

72kg voltam amikor megismerkedtünk, most 55kg vagyok. Ez nekem teljesen normális súly, ő mégis panaszkodik néha, hogy eltűnt a mellem és a fenekem, és mindig b*szogat hogy egyek.

De én így tetszem magamnak, szóval marad így minden. Nem miatta fogytam le, hanem magam miatt, és magam miatt maradok is ilyen. Attól hogy ő ducin látott szépnek, attól én még nem éreztem jól magam a bőrömben.

24/L

Kedves második válaszoló! Kövérség miatt szólni nem bunkóság, kövérség miatt szólni kifejezett kötelesség (vagy nevezzük duciságnak, akárminek, teljesen felesleges lovagolni a szavakon, attól még az marad, ami). Nem szabad a párunkat abban a méltatlan helyzetben hagyni, amibe lecsúszott. Sem társadalmilag, sem egészségileg nincs rendben, arról nem is beszélve, hogy önmaga is egy önbecsapási spirálba kerül, s már kész is az önképzavar, testképzavar! Valóban bunkó lenne az, aki a valósággal megkínálja, s olyanra sarkallja ami mind ömagának, mind a környezetének csak előnyére válna és nem hagyja tovább gyakorolni a fetrengését? Szóval a válaszod félrevezető. Hagyd el az önérzeted, az egód. Kislány vagy még, fiatal, majd alakulsz. A probléma az, hogy sokan olvassák ezt, felnőttként, kiknek nem sikerült kinőniuk gyerekkorban rögzült önérzetüket, allűrjeiket, s az ilyen írásokban, véleményekben hajlamosak önigazolást találni. Messzemenően fals és káros! Vissza kell fogyni, nem szabad elhagyni magunkat. A párkeresés időszakában természetes, hogy mindenki jobban kirittyenti magát, de ez nem jogosítvány arra, hogy az azt követő években meg kedvünkre szétfolyhatunk. Esztétikailag nem kívánatos, gyakorlatilag lejtő a cukorbetegség, a magányossaág, a lehetőségek, az életminőség drasztikus lecsökkenése, az életképtelenség felé. Alanyi jogon jár(na) mindenkinek, hogy ezt ne engedje a környezete.

Én bizony megmondanám a páromnak és nem venné fel. Ésszel és önismerettel rendelkező emberekkel kell együtt élni. Ennyi a titok, akkor mindent meg lehet beszélni!