A szülői szeretet hiánya csak nála vezetett a drogokhoz? Bővebben lent!

19 éves lány vagyok. Van egy nagyon jó haverom, ő 23 éves, és nagyjából 3 éve ismerem. Elég gyakran is találkozunk, rengeteget beszélgetünk, de még igazán soha nem nyílt előttem. Most egy 3 hónapja voltunk bulizni, külön, de ugyan azon helyen. Még soha nem buliztam vele,de most láttam hogy az este mennyire szét csúszott, majdnem hogy kórházban kötött ki. Aztán másnap beszélgettünk. Elmesélte, hogy régen rendszeresen drogozott, nem csak így kipróbálás szintjén. Aztán volt elvonón is, de nem sokat segített. Amikor kérdeztem hogy miért jó neki hogy károsítja ezekkel a szerekkel a szerveit, belehalhat, gondoljon bele...a válasza annyi volt, hogy én nem tudhatom, neki milyen rossz az élete. 3 fiú testvére van, ő a legnagyobb, és az anyja amikor megtudta hogy drogozik elkezdett máshogy nézni rá, máshogy kezelte, és nem hogy segítette volna, még inkább haragudott rá, és mindennel baszogatta. Teljesen kívülállónak érezte magát a családban. Ők nem egy szegény családból származnak, az anyja a szeretetét neki pénzzel, autóval lakással és egyebekkel mutatta ki. De már gyerekkorában is, neki kis kora óta dajkája volt, csak vele nem foglalkozott annyit az anyja, mint a testvéreivel. Az apja vele egyáltalán nem is tartja a kapcsolatot, csak az öccseivel.. Amikor a kisebbik testvére rászokott valamelyik drogra, az anyja őt hibáztatta ez végett, hogy bele vitte a rosszba. És kb akkor szakított vele a barátnője is, akivel nagyjából 5 évet volt együtt. Azóta megint drogozik. Azt mondja neki teljesen mind1, mert akiket ő szeret, őt nem szeretik, és hogy nincsen értelme az életének. Pedig millió egy barátja van, én is itt vagyok neki, és nem lehet lebeszélni róla, hogy ne csinálja, pedig én tényleg nagyon szeretem, elképzelhetetlenek lennének nélküle a napjaim...A szülői szeretet hiánya csak nála vezetett idáig? Mit tudnánk csinálni mi barátok, hogy visszaadjuk az életkedvét, és leszokjon ezekről?