Ha fiatalon itthon ülő típus vagyok, később bánni fogom? Illetve be akarom majd pótolni vajon?

Akárki akármit is mond, aki nem jár diszkóba élete egyik legnagyobb élményéről marad le hétvégéről hétvégére.

Mármint a fejfájdító tüc-tüc, alulöltözött lányok és tyúkeszű pasik? Elég sz@r, ha valakinek ez a LEGNAGYOBB élménye.

Én is 22 múltam és én soha nem voltam diszkóba, egyáltalán nem vonz. Szerintem te ugyanaz vagy lányba, mint én fiúba:)

22F

Voltam diszkóban, voltam koncerten, voltam fesztiválon, voltam céges bulin,... de akármennyire is jó buli volt, nem fogom elmesélni az unokáknak. Egy diszkó nem nagy szám, voltam tobbben is azok kozul, amit itt egy hozzászóló felsorolt és biztosíthatlak, hogy nem az volt életem legnagyobb élménye, pedig tudok bulizni, nagyon is. Mire mennél, ha nem érzed jól magad ott?

Talán egy fiúra volna szukséged, akivel megértitek egymást, és nem kell az egymást túlharsogó barátnoid mellett meghúzódzkodnod. Hidd el, lesznek emlékeid, mindig tedd azt ami éppen jól esik. Majd ha úgy érzed, hogy ez hiányzik és szeretnéd pótolni, akkor bepótolod.

Nézd, ez ízlés kérdése. Ha úgy érzed, szeretnél menni, akkor menj. De nem minden ember életében KELL, hogy legyen bulikorszak. Ez nem olyan, mint a pubertás, hogy mindenki túlesik rajta.

Az egyik barátnőm is rendszeresen eljár "partyzni", érdekfeszítő sztorijait heti rendszerességgel jelenteti meg a facebook-on képekkel illusztrálva. Tiszta Da Vinci kód, mire összerakják, mi történt az este, mert mindenki más részletre emlékszik.

Én is mindig otthon ülő voltam (most 32 vagyok), részben azért, mert így neveltek, részben meg azért, mert szerény, csendes, visszahúzódó voltam, és még részben azért, mert egyre többet és többet csalódtam a kortársaimban, az emberekben (talán nem kell bemutatni, milyenek is tudnak egymással lenni).

Aztán persze természetes módon elkezdett hiányozni a társaság, de csakis a jó társaság, s mivel ilyen a közelemben sem volt, maradtam megint egyedül, otthon (akkor még internet sem volt). Lementek a sulik, és nagyon örültem, hogy a sok hülyét, kiállhatatlant magam mögött hagyhatom végre. Lett állásom, és ott már teljesen másképp viszonyultam az emberekhez, nyitottabb is lettem, de persze továbbra sem léha. Mindenkivel nagyon jól kijöttem, valahogy valódi barátságok mégsem alakultak ki, mivel addigra már mindenkinek megvolt a saját baráti köre, kivéve engem. Azért el-eljárogattunk néha közösen, de nem túl gyakran. 3 munkahelyem volt, mindenütt nagyon jól kijöttem mindenkivel, de mindenhol az volt, amit már leírtam. Aztán az utolsó munkahelyem egyszercsak megszűnt, onnan kezdőtött az igazi magány. Azt hittem, hamar találok új állást, kapcsolatokat, de nem így lett. A sors fintorából meg rakásra kezdtek jönni a mindenféle bajok, problémák és a mai napig nincsen vége. Egy idő után lebetegedtem (nem pszichikai, tehát nem kell félreértelmezni), úgyhogy már nem is tudtam keresni munkahelyet, s azóta is sajnos beteg vagyok, itthon is súlyos gond van, én meg tök egyedül, egymagam... Szóval nálam a körülmények, adott helyzetek miatt alakult úgy, ahogy, s nem kifejezetten miattam, pláne, hogy már rég óta nyitott lennék valódi, igaz baráti kapcsolatokra és egy normális társra. Viszont annyi időm van gondolkodni, hogy a végére én már jól meg is bántam, hogy nem voltam olyan, mint a többi korombeli... Ám ettől még nincs bennem olyan vágy, hogy mindent be akarjak pótolni, másrészt ezen a téren már úgy sem változom meg, kicsi az esélye.

Szerintem nagyon nagy mértékben függ a személyiségedtől, a habitusodtól, a vágyaidtól, s az életkörülményeidtől (mennyire vagy elégedett, boldog, mik a hiányérzeteid, vagy csak félelmeid vannak, teljesnek érzed-e az életed stb.), hogy később bánni fogod-e, s be akarod-e majd pótolni, amit korábban kihagytál (úgy érzed-e egyáltalán, hogy kihagytad - csak mert másnak az jó, nem biztos, hogy neked is jó lenne).

Annyira ismerned kell magad, hogy erre valahol mélyen tudd a választ. Van, aki nyugodtabb típus, van, aki meg izgága. Azt figyeld, hogy te magad mire vágysz legbelül, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak, tegyél rá!

20:45ös vagyok.

nincs gyerekem, nem drogozok, igen szoktam inni de mértékkel. és? :) 4,2es az átlagom nem vagyok hülye, elég értelmes, koromhoz képest érett lány vagyok, de mindegy.

nem szoktam másnap azt kérdezni, hogy 'ki szopatott le?' stb, de köszi ezeket a feltételezéseket.. pff. :D

attól, hogy nem itthon ülök amíg fiatal vagyok még nem vagyok rossz vagy kevésbé értékes mint az otthon ülő könyvmolyok. persze nektek azt mondok amit akartok, úgyis csak a saját véleményetek létezik számotokra. taps, taps.