"Lenyelhető ez a béka"?

Valószínű,hogy nem!

Ha van erőd és segítséged,akkor kezdeményezd Te a válást,és hogy menjen el!Persze csak ha úgy érzed nem akarod,nem érdemes megmenteni!

Kitartás!

Ne nyeld le a békát!

Azt mondjuk kiszedhetnéd belőle, mi oka volt erre, neked lehet hogy segítene továbblépni. A bizonytalanság nehezíti a problémát.

Szerintem mielőtt döntesz, próbálj meg vele mélyebben elbeszélgetni, hátha meg tudja világítani, mi játszódik/játszódott le a fejében.

Korábban csinált már hasonlót?

Jól értettem, hogy most nem otthon lakik?

Ha tényleg csak egy szó nélkül cuccolt össze, nekem felfoghatatlan ez az egész. Egy jóérzésű ember ok nélkül nem csinál ilyet a házastársával, legalább indokolja meg, hogy te is tovább tudj lépni, ha úgy alakul.

Ne is nyeld le, de ne kutasd az okokat, attól, hogy tudod, nem változik semmi, esetleg csak magadat okolnád valami múltbeli, homályos dolog miatt. Amúgy arra a kérdésre, amire nem akarod tudni a választ, azt a kérdés NE TEDD FEL!!!

Adjanak erőt a gyerekeid a továbbiakhoz, vele pedig a szükségesen kívül semmilyen társalgást ne folytass. velem ugyanezt játszotta el a volt nejem, önmegvalósítás címén. Sok időbe telt, de túl lettem rajta, ismét van egy szerető feleségem, és olyan dolgok váltak valóra, amikről nem is mertem álmodni korábban. Hajrá!!!

Nekem eléggé úgy tűnik, hogy a férjednek saját magával van baja, és ezt rád vetíti ki, rajtad akarja "leverni". Szerintem rájött, hogy a vidám fiatalságnak végérvényesen vége, helyt kell állnia a munkahelyén, otthon férjként és apaként, a gyerekekről állandóan gondoskodnia kell anyagilag (is), nagy rajta a nyomás, és még a babakocsit is ellopták (gondolom, az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy tudattalanul igazolja magának, hogy őt még az ág is húzza).

Szerintem mi nők is érzünk ilyet időnként, hogy taposómalom az élet, szürke hétköznapok vannak, gondok, kötelességek, mindennapos apró problémák. De bennünk talán nagyobb az önmagunkról való lemondás, mi a gyerekeinkkel jobban tudjuk "kárpótolni" magunk. Férfiak is vannak persze ilyenek (szerencsére), de a nagy átlag inkább háttérbe szorulva érzi magát a gyerekei mellett, a felesége figyelmén sokszor nem tud osztozni, hiányzik neki a gyengédség, a figyelem, a szex. Ilyenkor visszahúzódik a csigaházába, nem beszél, gyűjtögeti a vélt/valós sérelmeit, mindenben megtalálja a kritizálni valót és egy váratlan helyzetben robban.

A férjed is egy időzített bombaként élte a mindennapjait, vszínű már jóideje tele volt feszültséggel.

Lélektanilag valahol meg lehet érteni őt, de emberileg nem. Mert nyilván neked is megvannak az apró elégedetlenségeid, mégis végzed a dolgod, törődsz a gyerekeiddel. Döntsd el, adsz -e neki időt, hogy összekapja magát, vagy lépj tovább.

Egyébként én vagy depresszióra, vagy nőre gyanakodnék a háttérben. Ha fele-fele mindkettő, akkor kapuzárási pánik. (Bár nem tudom, mennyi idősek vagytok.)

23:04-es vagyok

Igazad van, minimum annyi járt volna feleségként neked, hogy jelezze a problémát, hátha közösen tudtok változtatni, és ha nem megy, csak akkor szálljon ki.

Nagyon önző és felelőtlen a férjed, remélem, lesz egy olyan pillanat az életében, amikor teljes súlyával átérzi hirtelen, mit is tett a családjával. Ezért is írtam, hogy emberileg nem elfogadható, amit tett.

Összességében nagyon úgy tűnik, hogy nincs értelme foltozgatni a dolgot, de így meg borzasztó nehéz lehet neked formálisan tartanod vele a kapcsolatot a gyerekek miatt. Bár legalább rájuk kíváncsi.