Szerintetek lehet a mai világban "normális" felnőttet nevelni a gyerekemből?

Bár én fiatal vagyok és nincs gyerekem, szeretnék hozzászólni. :) Van egy 7éves öcsém akinek aktívan részt veszek a nevelésében, bár az utóbbi pár évben messziről. Mivel 13év van köztünk számomra furcsa ami az ő korosztályában már normálisnak számít. Most nem akarom bebizonyítani, hogy fú de érettebb vagyok a kortársaimnál és a többi, azt majd mindenki leszűri a hozzászólásomból ha akarja.

Szóval még elég élénken élnek bennem azok az otthoni és iskolai szabályok, amiket tőlünk alapvetően elvártak. Az utóbbi pár évben csodálkoztam el rajta, hogy ez az öcsémék generációjánál (ha fogalmazhatok így), már mennyire nem "divat". Az első dolog amin személy szerint hanyatt vágtam magam, hogy már az ÓVODÁBAN! számítógépes játékokkal engedik játszani a gyerekeket. És itt nem a menő, elit ovikról van szó. Pár száz lelkes falu óvodájáról beszélek. Már ott természetes, hogy nem játékokkal, csoportos foglalkozásokkal kötik le az ovisokat, hanem alvás után azon megy a harc, hogy akkor most Ferike ülhet -e a gép előtt fél órát, vagy a Berci. Könyörgöm, mi még a dömperen meg a sírós babán vitatkoztunk. Úgy látom, hogy ha már az oviban arra szoktatják a gyerekeket, hogy üljön csak a gép, tv előtt a gyerek, akkor az szülő, aki nem főállású anya/apa meg van lőve, mert hiába prédikál otthon a gyerekének, hogy játsszon kint az udvaron, gyurmázzon és a többi, ha egyszer ki teszi otthonról a csemete a lábát és máris szabad amit otthon nem. És ez még csak az óvoda.

Elgondolkoztam én is azon, hogy ha gyereket vállalok és szeretném neki továbbadni azokat az értékeket/magatartás formákat, ami számomra fontos, tud -e majd érvényesülni a kortársai között?! Vagy engem, mint szülőt fog megutálni, hiszen egy teljesen más magatartást várok el tőle otthon és szeretném ha társaságban is úgy viselkedne, mint ami házon kívül megengedhető.

Sajnos a legtöbb iskolában is azt a vonalat erősítik meg a diákokban, (akár akarva, akár akaratlanul) hogy neki, mint tanulónak milyen JOGAI vannak, de a kötelesség rész mintha már kezdene "lejárt lemez" lenni. Magyarul a legtöbb iskoláson azt látom, hogy baromi nagy elvárásaik vannak, meg joguk mindenhez, csak éppen azt felejtik el, hogy ezért viszont cserébe tenni is kéne valamit. Régebben (bocsánat ha ezzel megsértek valakit) én is azt vallottam, hogy begyöpösödött és túl vaskalapos szülő az aki vallásos iskolába íratja a gyerekét (én sem jártam katolikus suliba). Most viszont amikor az öcsém általánosba ment, én is azt láttam a legelfogadhatóbb döntésnek, hogy református iskolába írassák édesanyámék. Lehet, hogy a vallási oldallal a mai napig nem értek 100%-osan egyet, de ezeken a helyeken legalább még támasztanak követelményeket a diákokkal szemben. Itt nem a tanulmányokra gondolok első sorban, hanem a magatartási szabályokra. Nem szorgalmazom a vaskalapos elveket, de a marha nagy liberalizmust sem. Egy ennyi idős gyereknek nem magának kéne eldöntenie, hogy mi a számára követendő példa.

Természetesen biztosan vannak nagyon jó nem vallásos sulik is, nem szeretnék leszólni egyet sem, ez csak az én meglátásom.

Ez fent leírtakkal csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyi minden közrejátszik, mennyi buktató van addig, amíg a gyerekek eljutnak a tinédzser korig. Mert mondjuk amíg egy 4 éves "rosszaságára" sokan mondják, hogy kinövi, egy 15 éves "elzüllésén" már mindenki fennakad és susmusolni kezd. Pedig alapvetően ha már a kezdetekkor neki engedik a gyereket a nagyvilágnak, hogy tegyen saját belátása szerint, miért várják el tőle, hogy akkor majd idősebb korában jól "megfegyelmeződjön".

Szóval nem az észt osztani szerettem volna meg magas lóról nevelési tanácsokat osztogatni, amikor még gyerekem sincs, csak leírtam a meglátásaimat. :)

16:34, Egyetértek. :)

(12:50 voltam.)

Mi azt tanuljuk az egyetemen, hogy a gyerek 5 éves koráig sajátítja el azokat az értékeket a szüleitől, amit belsővé tud tenni.

Magyarán, ha 5 éves koráig sokat foglalkozol vele és át tudod adni az Általad fontosnak tartott értékrendszert, akkor a későbbiekben valószínűleg nem kell majd kötelezned rá (pl. tinédzserkorban hogy időben jöjjön haza), mert egyszerűen a saját értékrendszerének a része lesz.

Nálunk nagyon kiemelik, hogy a kisebb gyerekeknek is mindent el kell mondani és amit lehet meg kell értetni velük a saját kis nyelvükön, mert nem buták, hogy ne értsék.

A következő, ami szerintem nagyon fontos, soha senki ne kösse feltételhez a szeretetét. Nagyon sok gyerek érzi úgy, hogy mondjuk ha rosszat csinál, vagy rossz jegyet hoz, akkor otthon már nem szeretik. Nem szabad ezt éreztetni vele, a szeretet el kell választani a büntetéstől.. ( Az ember nem gondolná, hogy ez ennyire fontos, pedig rengeteg embert ez tesz tönkre.)

Aztán legyenek határok és szabályok a gyereknek, amiket be kell tartania, de legyen is meghallgatva a véleménye, ne legyen kívülálló a családban, ahol Ő csak valami "kis ember" titulusban van. Érezze, hogy része a családnak.

Az anya, ne akarja kisajátítani, engedje, hogy az apa is ugyanúgy foglalkozzon vele, ne akarja kitölteni a gyerek minden pillanatát, mert azzal csak kárt okoz neki a későbbi életére vonatkozóan. Az ilyen anyákat teszik leginkább felelőssé a droghasználó serdülők tekintetében is.( Nem mellesleg..)

Köszönöm :)

Ja és ha már így elkezdtem ontani magamból az okosságot, akkor azt is leírom, hogy szerintem ami a leginkább segít abban, hogy fegyelemre és tiszteletre tanítsa a gyerekeket az a sport. Ha elég komolyan veszik. Egy edzésen ugyanis nem illik visszaszájalni az edzőnek, nincs olyan, hogy mindenki más felé húz. Pláne a csapatjátékoknál. Szóval szerintem baromi jó és fejlesztő dolog ha valamilyen csapatsportba fekteti az energiát a gyerek. Nem kell persze profi szintre hajszolni, de akkor legalább valami értelmes elfoglaltsága van. És hogy megint előráncigálhassam szegény öcsémet :) amióta jégkorongozik nincsenek fegyelmezési problémák vele.

16:34-es voltam megint :)