Miért pártolt el tőlem az apám?

Apám, miután anyámmal szakított összeköltözött egy másik, egyszerűbb nővel akinek két gyerekei is van. A fia a középiskolát sem járta ki, a lánya elvégzett egy vendéglátóiparit, de nem dolgozik.

Én ... Remélem nem olvassák, bár. Végülis ezek késztények. Szóval művészeti területen indultam el, és pont az egyetem előtt egy évvel történt ez az egész. Gyerektartást addig kapott anyám amíg 18 éves el nem múltam, aztán apám közölte, hogy amíg nem tanulok nem kapok többet.

Persze az első felvételi nem sikerült.

Hozzá kell tennem, hogy az élettárs gőzerővel fúrt és egy nagyképű sznob ficsúrnak állított be apám előtt is, csak mert le szeretnék diplomázni formatervezésből. Eléggé undorító módon viselkedett többször is. Most a 2. Felvételi már 6 ponton múlt, de itt ott tartottunk, hogy egyenesen ellenezte, sőt... Kijelentette hogy ebben nem támogat.

hiába magyarázom neki, hogy rengeteg kapcsolatom alakult ki ezen a területen keresztül és csodás lehetőségeim vannak a jövőben őt, őket nem érdekli.

De apám élettársa mondom, elég sokáig lobbizott amíg el nem érte, hogy ez legyen. Eleinte még egészen másképp volt.

Nem lehet, és nem is tudok mit csinálni. Egyedül kell boldogulnom, ráadásul folyamatosan kapom az arconcsapásokat. Az élettárs már nyíltan kimutatja az ellenszenvét és egyszerűen apám akkora barom, hogy nem látja mi van. És nem tudok mit csinálni.

Részben igaza van, hogy én tehetek arról, hogy ilyen velem. Mert biztos rossz a kisugárzásom, nem úgy beszéltem vele, ahogy kéne stb, de.... Én nem tudom. Már nem is nagyon érdekel. Csak hiányolom az életemből a nyugodt családi alapot. És persze kicsit zavar. Hogy kezdem elveszíteni az apámat.