Azok a gyerekek, akik zűrös családban élnek, miért térnek rossz útra? Csak én nem értem?

Ezek a dolgok a természetes lázadás velejárói kamasz korban, viszont.. saját story: Nehéz gyerekkorom volt, főleg kamaszként. Megvolt a lázadás, azt hittem rendbe jöttem teljesen. Hogy én majd nem fogok mintákat másolni. Megtaláltam a PASIT, csupa nagy betűvel. Házasság, gyerek... és bumm. Most egyedül vagyok a 1,5 éves gyerekemmel, úgy hogy a férjemmel 8 éve együtt voltunk és úgy hogy egyikünk sem tehet arról, ami történt.

Ez (is) a veszélye a nehéz gyerekkornak. Ha visszamehetnék az időbe, akkor keresnék egy jó pszichológust, akivel átdolgoznám az egészet. Mert nem is magamat sajnálom legjobban (persze nem könnyű), hanem a gyerekemet, akinek hétvégi apukája lesz.

Ja, azért írtam le, mert szerintem ez is egy rossz út.

Utolsó vagyok.

Egyébként most kicsit továbbgondoltam a kérdést, és az jutott eszembe, hogy szerintem kétféle gyerek kerül bele az ilyen rossz társaságba. Az egyik az, amelyiknek otthon úgy általában minden rossz, nem kap elismerést, nem kap figyelmet, nem is szeretik otthon, maguk a szülők sem élnek példamutatóan, és ebből adódóan a gyerek is a deviáns viselkedési mintákat viszi tovább, csak persze más formában (már ami a külsőségeket illeti), mint a szülők.

A másik pedig az, amelyik szimpla unalomból kezd el lázongani, ami valamilyen mértékig életkori sajátosság is. Vannak normális szülők, normális életkörülmények, csak kamaszként nem találják a hangot egymással (mármint a szülők és a gyerek), ez gyakran megesik. Az utóbbiak nagyobb arányban ki is növik felnőtt korra az ilyesmit.

Most légyszi ne írjatok olyat, hogy "de én például... aztán én mégsem vagyok ilyen", mert természetesen mindezt általánosságban írtam, nem azt mondom, hogy ez minden egyes tinire így szó szerint igaz.

A másik, ezt pont nemrég tanultam, hogy sokszor azért áll elő ilyen probléma a gyerekkel, mert a szülők között zűrök vannak. Anya apa egyfolytában veszekszik egymással, a gyerek meg (persze tudat alatt) pont ezért elkezd valami hülyeséget csinálni, mert akkor a szülők addig sem egymással veszekszenek, hanem az ő hülyeségét próbálják megoldani.