Mivel tehetném jobbá a (v) iszonyunkat? (Anyós! ) (Hosszú! )
Már kibírhatatlan a helyzet! Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen kérdést fogok kiírni!
Anyósom minden áron tönkre akarja tenni a kapcsolatunkat és már nem tudom mi tévő legyek! Mindenhol keresztbe tesz, direkt ki akar csinálni idegileg!
Mondok néhány példát: Elkölti a nyugdíját és nem vesz részt a kötelező fizetni valókba, helyette könyveket meg bizsut rendel.Most bérlet kéne neki, de nincs pénze, nekünk meg elment a számlákra,még kevés is volt! Nem vesz élelmiszert, de nem tetszik neki,hogy én főzök (minden nap, és mindig mást) ha főz,abból teszi,amit én megvásárolok pl a holnapi ebédhez és az eredmény sem a legjobb. Komolyan,mintha direkt el akarna rontani minden ételt. Amit aztán nem eszik meg senki és megromlik. Párom megkérte,hogy ha főz, főzzön magukra,mert ő azt szereti,amit én csinálok. A villanyt mindig mindenhol égeti, ha nincs jelen,akkor sem kapcsolja le. A vizet, gázt úgy felejti. Az volt a problémája,hogy semmit nem csinálhat (nem mintha valaha is csinált volna bármi olyat,amit most hiányol!) hogy nem moshat. Na most már mos. Megkértem,hogy a mi ruháinkat ne rakja be,mert másképpen mos,mint én,és nem szeretem úgy (mindent mindennel összekever és gyorsmosást használ) Baja,ha egész nap takarítok, az is baj, ha egész nap dolgozom (itthon), mert nem foglalkozom vele. De hogyan foglalkozzak vele,ha mindig mindenbe beleköt? Korán reggel köszönök neki,hogy "jó reggelt", erre nagyot sóhajt és flegmatikusan köszön. Hallja, hogy telefonálok és direkt beleszól a beszélgetésbe (minden alkalommal, ha szólok,hogy épp telefonálok, akkor mondja,hogy látja) Eddig csak akkor viselkedett így,ha párom itthon volt (minden nap elbeszélgetett vele,hogy nem bír velem élni) de ha nem volt itthon minden rendben volt, legalábbis nem flegmázott és hozzá lehetett szólni. A gyereket nem lehet 2 percre rábízni,mert tuti valami h.lyeséget csinál, vagy ráüt újsággal. Ha a lányom(22hós) felmászik az asztalra, nem veszi le,hanem áll előtte és nézi,hogy mikor esik le, persze végül csak leesik. Ha pakolunk,költözködünk beáll az út közepére, ha rászólunk még meg is sértődik,és nem érti mi rosszat csinált,miért nem kerüljük ki. Beteg volt a baba, megkértük,hogy inkább éjjel fűtsünk kicsit, ne kapcsolja le a fűtést, inkább nappal spórolunk rajta,amúgy is egész nap mozgásban vagyunk. Erre mire kelek éjjel? Hogy 15 fok van a szobában. Mikor ezt megemlítettük, persze nem emlékezett rá,hogy megbeszéltük. Semmit nem csinál, egész nap tv-zik és velem kötekszik,mert nem vagyok képes egyszerre gyereket nevelni, takarítani, mosni,főzni, dolgozni és nem viszem minden nap játszótérre a gyereket (van kertünk) és sokszor van rendetlenség! De egy 22 hós babával szerintem ez normális! Itt lakik a lánya is, 23 éves érettségivel,szakmával nem hajlandó dolgozni, egész nap netezik, munkát nem keres. Mi ketten a párommal tartjuk fent az egész kócerájt! Nekem nem elismerés kell, csak ha már előre lépni nem segítenek,legalább ne ártsanak, ne tartsanak vissza készakarva! Külön akarunk költözni, de annyi pénzt nem tudunk félre tenni,hogy összegyűjtsük a kaucióra valót.
Még annyit elmondok,hogy ez a ház nem anyósoméké, ez egy albérlet, tehát még arról sincs szó,hogy az ő otthona, az ő háza,az ő kenyere. Múltkor elkezdte páromat masszírozni, erre ő szólt,hogy hagyja abba,mert nem jó, erre belekötött,hogy mikor én masszíroztam az jó volt,ez miért nem jó. Párom már teljesen megutálta a viselkedése miatt. Én szeretném,hogy béke legyen, de ennyi megalkuvást én sem bírok! Tudom,hogy az a megoldás,ha külön megyünk, de az idő és addig is ki kell bírni valahogy! Mit csináljak szerintetek? Ne haragudjatok,hogy ilyen hosszú lett,de muszáj "megbeszélnem" valakivel! Kétségbe vagyok esve! Kikészülök!
Köszi a válaszokat!
Beszélek Anyuval és bátyámmal, ők talán tudnak ketten annyit kölcsön adni,hogy el tudjunk menni. Nem lennénk ilyen sz.r helyzetben,ha nem élnénk együtt,de anyósék házát elárverezték,mert nem fizette a kölcsönt,amit meg a házból kapott elköltötte ki tudja mire.
Nagyon köszönöm,hogy írtatok! Meg persze írjatok még :) Most legalább már nem sírok.
Utolsó válaszolónak!
Azért kell nekünk elmenni első sorban,mert ők nem mennek el! Ha rájuk várunk életünk végéig együtt fogunk élni és ez ebben a helyzetben kibírhatatlan! Ezért akarunk elmenni! Egyébként ezen mi is kivagyunk! Gyerekkel, bútorokkal új helyre menni... De nincs más választás sajnos!
(első vagyok) szerintem úgy lenne jó, ha nem is mondanád: találtok lakást, költözés. Ami rád esik (október ) fizetni. Visszakérdezni telefonon: tudunk valamiben segíteni. Meg fognak enyhülni, egy kis harag után, de ha nem, akkor is inkább ez, minthogy tönkretegye a ti életeteket. Megmondom, miért így kéne: Egy szektás sajnos tudati módosuláson megy át. Ez a szekták lényegéhez tartozik, ezt akarják. Ezzel oldják meg, hogy sajnos nem is nagyon tudnak szabadulni (vagy nagy nehezen), ha akarnak sem. Nem lehet kiszámítani, milyen vita és milyen akadályok lennének, ha megpróbálnátok megbeszélni, és úgy megtenni, de valószínű, megakadályoznák. Egy előny a sok hátrány mellett: a szektán belül segítik egymást, majd megoldják. Ha nyugdíja van, nem kötelezhetnek semmire (na még! szép is lenne!)
Ne késlekedjetek: kicsi gyerekkel az aranykor napjait élhetitek –külön. Ezek a napok soha nem térnek vissza, nem szabad hagyni, hogy ragyogásukat elvegye valaki/valami. A sötét felleg- néni meg üljön a tv-je előtt, nem fog hiányozni, hogy verje újsággal a kicsit. A kisgyereknél -9 hónaptól 3 éves koráig az érzések, indulatok, szándékok, metakommunikációs jelek egész életre kiható röppályát rajzolnak ki. Ennek szabad és szeretetbeli mivolta meghatározó, ha itt sérül valami miatt, szeretetlenség, idegesség miatt, a későbbi legnehezebben gyógyuló sebek alapját adják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!