Nagyon egyedül vagyok. Hogyan lelhetnék barátokat, közösséget?
Egyedül élek, sokat dolgozom, hobbim nincs nagyon. Néha megszakadok a munkában, akkor az a bajom, máskor ráérnék, de nincs kire, ilyenkor érzem, hogy jobb lenne megint dolgozni, ha már úgysem tudom elfoglalni magam. A munkahelyen nincs jó hangulat, mindenki elkülönülten, magában dolgozik, még a munkaidő se közös. Ráadásul a legfiatalabbak közt vagyok, alig van valaki az én korosztályomból. Egy-két barátom van, akikkel változó gyakorisággal találkozom, de legfeljebb hetente 1x.
Kb. 2 éve élek így, ezalatt szinte elfelejtettem, hogyan kell társaságban viselkedni, mert sosem vagyok társaságban. Néha azt érzem, nem tudok mosolyogni az emberekre, elmúlt valami alapvető gesztus, ami segít kapcsolatot kialakítani. Nem is tudom már, hogyan lehet megismerkedni valakivel, mit lehet szólni egy ismeretlenhez. Nem rég valaki azt mondta, hogy bemutatkozáskor nagyon távolságtartó és kimért vagyok. Elhiszem, hogy így van, de nem tudatosan teszem ezt, észre sem veszem általában, ha az vagyok, esetleg utólag. Magamban már mindent 1000x végiggondoltam, de nem tudok egyedül ebből kilépni. Próbáltam eljárni egy közösségbe, de nem tetszett, idiótáknak találtam őket, most elkezdtem járni nyelvtanfolyamra, de az se az igazi, nincs túl jó hangulat, próbáltam sportolni, de csak alkalmanként találtam társaságot... Nem tudom már, mit tehetnék...
25f
válasza:Én most egy kicsit más megközelítésből próbálok tanácsot adni. Olvasd el mégegyszer analizálva a gondolataidat:
"nem szerettem őket, nem akarunk kapcsolatot, nem lennék képes rá, nem tudnék időt szánni, semmi kedvem közéjük menni, nem megy magamtól...stb"
Látod? Minden rólad szól. Azaz csupa tagadás, elutasítás. Te nem is akarsz ebből kitörni. Húztál egy falat.
Mától kezdődjenek így a gondolataid:
akarok kapcsolatot, képes leszel rá, van időm rá, van kedvem hozzá...
Érzed a különbséget? Egyszer Teréz anya azt mondta, hogy soha nem venne részt háborúellenes tüntetésen. Miért? Mert ő a béke mellett áll, és a békéért küzd. Érzed itt is a különbséget?
Hidd el képes leszel megváltozni egyedül is. Sok gondolatot tudnék még, de kevés itt a hely. Remélem felnyitottam a szemed. Sok sikert!
válasza:Komolyabb a probléma, mint első látásra gondoltam. Az, hogy ilyen merev a személyiséged, és hogy nem kötődsz semmihez, senkihez, azt engedi sejtetni, hogy a családban kell keresni az okokat. Lehet, nem ártana, ha pszichológushoz járnál. Segítene. És azzal párhuzamosan kapcsolatokat építeni. De ahhoz türelem is kell. Úgy tűnik, nagyon hamar eldöntöd, hogy mi jó, mi nem, ki kell, ki nem, szerelmes vagy, vagy sem. Azért hagyjál időt magadnak is, a többi embernek is. Egy-két találkozás csak a felületet mutatja, de hogy belül, a többi emberben mi van, azt nem lehet tudni ilyen rövid idő alatt.
Lehet, hogy neked eleve lazább, művész típusú emberek társasága kéne. Akkor olyan helyen keresd a kapcsolódást. Egyébként vannak társkereső oldalak is az interneten, ott is próbálkozhatsz. Fogd fel jó játéknak. Sok sikert!
(Gyerekkori barátok hol vannak? Testvérek? Senki?)
Köszönöm az újabb válaszokat!
Sajnos tényleg igaz, hogy nagyon sok bennem a tagadás, gyakran inkább elkerülni akarok negatív dolgokat, mint pozitív dolgokat elérni.
És az is igaz, hogy ennek az egésznek bizonyára családi okai vannak: azt hiszem, teljesen hiányzik számomra az "otthon melegét nyújtó, elfogadó és szerető család" élménye, annak ellenére, hogy a szüleim együtt vannak, és ma már legalább az anyám próbálja mindezt megadni (kicsit későn). A szüleim mindig is elégedetlenek voltak a házasságukkal, állandó veszekedések és fenyegetőzések közt nőttem fel, napi téma volt a szétköltözés és a válás, egymás aljas rágalmazása, kibeszélése és szidalmazása. De a legmocskosabb rágalmazásnak se lett soha semmi következménye: minden nagy veszekedéskor elhangzott, hogy válni fognak, elköltöznek, nem mehet így tovább, de sosem következett be, én pedig örök rettegésben voltam, mert azt éltem meg, hogy ez igazából bármikor megtörténhet. Sőt, pluszba anyám mindig elmondta, ő csak az én kedvemért nem válik el, csak az én kedvemért szenved, mert tudja, nekem rossz lenne apa nélkül (ő kislány korában vesztette el az apját, egy balesetben). Vagyis azt éreztette, én vagyok az oka annak, hogy ő szenved, és nekem ezért még hálásnak is kéne lennem. Néha rémképeim voltak, hogy a szüleim öngyilkosok lesznek (ezzel is szoktak fenyegetőzni), hogy idegösszeroppanást kapnak, vagy hogy megölik egymást. Gyakran éreztem, hogy választanom kell közülük, és a családdal kapcsolatban mindig is a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság (béke lesz-e holnap?) volt az alapélményem. És az, hogy nincs boldog együttélés.
Hát így... :(
válasza:akkor tökéletesen megértelek.szörnyü igy felnöni. sajna nálam is majdnem ez a helyzet de nem ennyire durván.
apám egy nagyon fura figura, nem is szeretem, sose adott semmi szeretet.csak leb.szást kaptam töle.a mai napig belsö stressz van emiatt bennem. de felnött fejjel rájöttem csak magamra számithatok és elkezdtem pozitivan gondolkodni és nem törödöm azzal mi van a szüleimmel.anyámat imádom. ö birkatürelmü és igazábol már szarik apám véleményére igy én is nyugodt vagyok hogy nem kell aggodnom érte.én se értem miért nem válnak el de ez van.
szal a lényeg hogy itthon lakom velük és igy nem kell sokfelé fizetnem igy most van némi pénzem és elhatároztam helyrerakom a belsö világomat,mert hiába imádok élni,belül nem müködök tul jol a sok lenyelt stressz és trauma miatt és szeretném feloldani.
kineziologushoz járok. sok pénz de nekem megéri hogy helyrerakjam magam.azota ezerszer jobban érzem magam és ez csak egyre jobb lesz amig nem jutunk a végére.
tudsom hogy sokan nem hisznek ilyenekben de ök feloldják a sok benyelt sérelmet és megváltozik az életed.
nekem azt mondta az enyém hogy meglepödött hogy iylen korosztályu vagyok mert vagy nagyon kicsik jönnek,mert valami baj van velük,nem mulo dadogás mittudomén és az anyja elhozza, vagy már a 40es korosztály aki már konkrétan a kiégés határán van vagy tullépte.én meg hamarabb észrevettem hogy ezt most kell megtennem és van esélyem egy jobb életre igy.
ha hiszel iylen alternativ gyogyászatan akkor ajánlanám. a nyugtatok és kedéllyavitok csak elnyomják a problémát és ugyanugy költesz rá mintha természetgyogyászhoz mennél.
válasza:Én szívesen beszélgetnék veled, már csak azért is, mert akár én is írhattam volna ezt a kérdést..
20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!