Normális ez? Ha odajutnék ugye másként gondolnám?

Minek kell ilyesmin gondolkodni? Örülj annak, hogy minden rendben köztetek.

Ha mégis valami baj lenne, és szétmennétek, el kell telnie egy bizonyos időnek, és akkor úgyis keresnél magadnak valaki mást.

Ez így működik.

A párod előtt voltál már mással?

Ha igen, akkor látod, működött már mással is.

Ha nem, akkor nyilván azért nem könnyű elképzelni mással. De ha szétmennétek és rá lennél "kényszerítve", plusz tetszene valaki, vonzódnál hozzá, akkor pont az lenne a természetes, hogy kívánod is őt.

Szerintem annyi olyan helyzet van egy ember életében, amitől előre tart, fél, aztán ha ott van a helyzet, megoldja. Erre van is egy jó mondás: "Akkor menj át a hídon, ha odaértél." Felesleges előre agyalni dolgokon, amikor ebben a helyzetben találod magad, már nem ugyanaz az ember leszel, aki most (lehet pl. hogy pont te szakítasz a pároddal, mert beleszeretsz valaki másba).

Én férjnél vagyok, és soha nem csalnám meg a páromat, pillanatnyilag nem is izgatnak más pasik, még csak annyit se gondolok, róla, hogy húúú, de helyes. De a férjem előtt volt 2 barátom (10 év alatt). Tehát van élet az ex után is. :)

Ha beleszeretsz másba, kívánni fogod.

Én is teljesen így láttam,mikor az exemmel jártam! Egyszerűen nem tudtam volna elképzelni, hogy valaki más férfi hozzámérjen!

Aztán szakítottunk.Felkerestem egy régi exem és lefeküdtem vele.Ezerszer jobb volt,ahogy simogatott órákon át,mint bárkivel.Persze vele sem vagyok együtt :D

Eltelt jópár hónap,és még mindig nehéz elképzelnem, hogy milyen lenne,ha valaki újra megcsókolna,megsimogatna.Közben pedig nagyon vágyom rá,és a libidóm is magas.

Szóval a kérdésben foglaltak teljesen normálisak!