Egyetértesz ezzel a felfogással? Te is ilyen vagy? Vagy te a "nemnormális" kategóriába tartozol?

Hát, engem nem érdekel, kinek milyen a szexuális beállítottsága.

De az ilyen szellemes embereket meg paraidiótákat utálom. Nem azért, mert mások. Azért, mert buták, mint a tök.

Azért akarunk beállni, hogy ne nézzenek le. Hogy maradjanak barátaink.

Hogy miért nem fogadják el a másságot, mert korlátoltak.

No azért némi szabály jó azért hogy van a békesség érdekében. Elvégre gyerekeket is nem kimondott szabályok alapján neveljük, nem csak hagyjuk,hogy azt csináljanak amit akarnak, mert annak igen rossz vége is lehet. Sajnos a rosszat könyebben követi az ember, és ha nagyon el lenne engedve, a másság többnyire lehet rosszfajta lenne, és ezt nem akarják.

Én egyébként első ránéztéből megállapítom, ha valaki más, vagy furcsa, de rögtön rászólok magamra, hogy ne ítélkezzek. Sok esetben a külső ami megijeszti az embereket, ugyanakkor az az ember lehet sokkal rendesebb, mint a normális kinézetű.

Igen,sajnos ez így van. A társadalomba be kell tudnunk épülni, illetve a családjaink és ismerősi köreink-munkáltatók és egyéb környezetbe, különben megrekedünk. Viszont kell tudnunk egy egészséges középutat fenttartani, beosztani úgy az időnk,a lehetőségeink ,hogy az ne csak a felszínes illetve minket csak előrébb vívő szabályokra korlátozódjanak...

(egy kis példa: gürizzünk azért 10 évig kussba egy irodába, hogy aztán majd a spórolt pénzünkből 10 év múlva egy olyan vállalkozást nyissunk,ami jól fizet majd és a kedvenc időtöltésünket is kitölti majd egyben!.Magyarán előbb a munka,s aztán a szórakozás...Ehhez kell a nagy kontrol.Sokkal nagyobb mint ahhoz, hogy évekig gürizzünk célok nélkül és mosolyogjunk ha szomorúak vagyunk is,mer tőlünk ezt elvárják).

Én úgy gondolom, hogy egy nyomvonalat kell követnie mindenkinek. És egy bizonyos szférában pedig azt csinál, amit akar. Pl.: valakinek azt diktálja a személyisége, hogy csecsemőnek öltözve szaladgáljon. Neki ez megfelel, a családjának is, akkor oké. De ne menjen ebben a szerelésben egy bankba ügyintézni. Otthon meg mehet a hepaj.

Vagy nem tudom hogy értetted kérdező, vagy pontosan milyen szituációra gondoltál kérdező.

Én pl. óvónéni vagyok. Hiába imádom a tetkókat, vagy szeretnék műkörmöt, nélkülözöm őket, mert SZERINTEM nem illik az oviba. DE a hangsúly azon van, hogy ÉN érzem úgy, hogy ez nem odavaló. Tehát én magam döntöttem el, hogy oviban szeretnék dolgozni, azért próbálok példát mutatni egy "normális" viselkedésről. aztán a gyerek úgyis később azt csinál amit akar, felnőttként. De nekem egy mederbe kell irányítanom. És mivel egy óvónő élő példa és ez nekem hivatás ezért nekem is így kell élni.

DE mivel a munkám velejárója a nagyfokú tolerancia, így egyértelműen olyan ember vagyok, aki toleráns MÁSOKKAl szemben.

23N