Mit tegyek, ill. tehetek-e bármit, hogy olyan legyen, mint régen?
32 éves férfi vagyok, 5 éve nős, 2 éve született meg a kisfiunk. A szülést követően (kb a gyerek fél éves lehetett) a házasságunk megromlott, "hiányzott" a feleségem (testileg-lelkileg), megcsaltam. Erről nem tudott, én egy kicsit felvillanyozódtam, de ez is csak ideig-óráig tartott, hisz csak bizonyos igényeim elégültek ki.. Később megismerkedtem egy hölggyel, vele kb 1 éve van/volt viszonyom, feleségemmel már külön szobában alszunk jó ideje. Tudja, hogy van valakim, válni eddig nem akart (azt mondja,még szeret), én sem akartam (a gyerek miatt). Hiába van/volt viszonyom, nem vagyok boldog, már nem "vadászni" akarok, hanem lenyugodni, lehorgonyozni. Olyan családot - feleséget akarok, akivel nem egymás mellett éljük a mindennapokat, hanem egymással, ez nagy különbség. Ez a gyerek születéséig meg is volt, aztán borult az addig megszokott rend. Mostanság már szinte semmit nem csinálunk közösen, az is megvan, hogy melyikünk hánykor foglalkozik a gyerekkel, mikor ki megy érte, stb. Kb másfél hónapja úgy alakult, hogy közösen mentünk az egyik nagyszülőhöz a gyerekért, és akkor valahogy nagyon jól éreztem magamat a feleségemmel, nevetgéltünk is (már nem tudom, mikor nevettünk valamin közösen...), valahogy csak Ő volt a gondolataimban... utána még napokig. Akkor meg is szakítottam a kapcsolatomat azzal a nővel, akivel viszonyom volt, ez okból kifolyólag többet is vagyok otthon, amit a feleségem nem tud hova tenni, de egy ideig nem kérdezett rá. Hétvégén megkérdeztem tőle, hogy elvisszük-e a gyereket a játszótérre, Ő kikerekedett szemekkel nézett rám, hogy Együtt? Végül elmentünk, jó volt, olyan volt (számomra), mint egy új randi, csak már nem kettesben, hanem hármasban, rákérdezett a nőre, mondtam, hogy már nincs, erre ő azt mondta, hogy ha nincs ló, jó a szamár is? Nem mondtam rá semmit, mert minden felháborodása jogos, de én tudom, hogy nem amiatt keresem a társaságát, mert most egyedül lettem. Lehet azt mondani, hogy két szék közé estem, így jártam, de egy próbát megér, hátha visszakaphatom. Jó jelnek vettem, hogy 3-an mentünk játszani, de mégis olyan távolságtartó volt,viszont többször észrevettem, hogy néz, kíváncsian. visszaforgatnám az időt, ha lehetne, és mindent másképp csinálnék, de nem lehet.
Hogy bizonyítsam be neki, hogy őt szeretném? Hogy most tudtam csak felnőni az egész család témához? Hogy most esett le, hogy valóban ő kell, és bolond voltam?
Nem mondom, hogy csak én hibáztam, de tudom, hogy majdnem minden az én hibám volt, hogy így alakult.
Azoktól a válaszoktól, hogy megérdemlem, meg hogy micsoda utolsó senki vagyok, kérlek, kíméljetek. (tudom ezt magamtól is)
Szerintem határozd el magad és most már tényleg kötelezd el magad a feleséged mellett. Bármi áron,tudod "jóban-rosszban" ecetera...
Lehet évekbe telik,mire rendbehozzátok a dolgokat.Elsősorban neked kell most bizonyítanod neki,ne ess át a ló túloldalára,de nagyon oda kell magad tenni most ebben a kapcsolatban..Ha ő szeret,akkor elfogadja majd egyszercsak a közeledésed. Viszont ha tényleg úgy gondolod, hogy neke Ő kell most már végleg, akkor már több megcsalás és egyebek nem férnek bele.Mert nem szórakozhatsz csak úgy mások érzelmeivel...Szóval hajrá...
14:53
Nehéz ez, mert tényleg nem eshetek át a ló túloldalára... Az elhatározással nincs gond, tényleg Őt szeretném. De nem állíthatok ma úgy haza, hogy holnaptól gyere velem párterápiára! Hamarabb küldene dilidokihoz...
Viszont este mindenképp beszélek vele, elmondom majd neki, hogy miért vagyok mostanában otthon, hogy mit jelentett az a másfél hónappal ezelőtti kocsiút a nagyszülőkig, mikor ő ült ott mellettem, ahol mindig is neki kellett volna..., mindent elmondok neki. Remélem, mondani fog valamit, ami bizakodásra adhat majd okot. :(
Először azt akartam írni, hogy magadra vess, ha valaki hiányzik, azt nem megcsalással kell intézni, de mire elolvastam az egészet, meggondoltam magam, mert kb. olyan, mintha most kezdenél beleszeretni (újra) a feleségedbe.
A feleségedben rengeteg fájdalom és sértettség lehet, de ha szeret (tegyük fel, hogy igaz), akkor van még jövőtök. Előbb-utóbb el kell majd mondanod neki, hogy miatta dobtad a nődet, mert ha nem mondod el, nem biztos, hogy visszaenged az ágyába.
Nem hiszem, hogy minden a te hibád volt, de tény, hogy nagy hiba volt a könnyebb utat és a megcsalást választani.
Az időt már nem tudod visszaforgatni.
És nem is szabad azt kérdezni, hogy lehet olyan, mint régen. NEm lesz ugyanolyan, mert az már elmúlt, viszont lehet másképpen jó - inkább erre törekedj. Egy kis odafigyelés a feleségedre, egyre több közös program jót fog tenni.
Csak legyél felkészülve rá, hogy bizalmatlan lesz, nem fogod tálcán kapni a megoldást. Erre csak egy orvosság van: eddig ő tűrt szó nélkül, most te fogod tűrni az ő bizalmatlanságát, gyanakvását, néha türelmetlenségét, és körbeugtálod ennek ellenére.
Én mindenkinek azt szoktam tanácsolni, hogy ha megcsalják, azonnal lépjen ki a kapcsolatból, mert megbocsátani meg lehet, felejteni nem, úgy pedig nem lehet élni, hogy azon retteg valaki, mikor csalják meg újra vagy mikor hagyják el.
De a te esetedben remélem, hogy sikerül visszahódítani a feleségedet.
Erdekes, hogy mindenki mennyire bàtoritja a férjet, de ha egy nõ irta volna ezeket a sorokat,akkor alaposan le lett volna k@rvàzva.
Kérdezõ kiélted magadat, és most màr ràjöttél, hogy a csalàd mégis fontosabb mindennél és mindenkinél. Majd nehogy most a feleséged következzen megtenni ugyanazt,amit te csinàltàl eddig vele. Tudod nem lehet elõre tudni.
15:54
Tudom, hogy bármikor Ő is megtehet bármit, s eddig is megtehette volna, hisz nem fogtuk egymás kezét..., ráadásul gyönyörű nő. Ha ezt fenyegetésképp írtad, hidd el, ezer variációt átgondoltam már, hogy miként reagálhat majd a ma esténkre...
Korábbi válaszadónak: Igen, talán most szeretek belé ismét (lehet, hogy már késő), de most már kicsit érettebb vagyok...
Teljesen olyan mint régen, már nem lesz. Nem elkeseríteni akarlak, de sajnos én is átéltem azt, csak a mi helyzetünkben én vagyok a feleség. Nekünk a történtek után valahogy más szintre emelkedett a szerelmünk. Annyiban volt más a helyzet, hogy nekünk akkor még nem volt gyerek. Én is megbocsátottam neki, mert szerettem, szeretem. Ennek 3 éve. Nagyon boldogok vagyunk, nagyon szeret engem is meg az 1 éves fiunkat is. Hogy mit tegyél? Azt amit annak idején tettél. Ne telepedj rá! De próbálj közös programokat szervezni. 3asban a játszótér, vagy kirándulás. Fontos nagyon hogy szakítsatok időt egymásra. Hogy csak Ti ketten. Havonta legalább egyszer töltsetek egy hétvégét kettesben. (persze ha a nagyszülők be tudnak segíteni) És itt nem nagy dolgokra kell gondolni, hogy wellness hétvége meg ilyenek, hanem hogy csak ti ketten. Járjatok el randizni. (Nekünk ez nagyon bejött. Napközben kaptam egy smst, h este vár itt és itt. Olyankor olyan volt mintha újra csak járnánk!) Segíts neki otthon, ha nem vagy biztos valamiben, kérdezd meg. És igyekezz megnevettetni őt! Vidd el olyan helyekre ahova emlékek fűznek titeket.
Nagyon szeretem a férjem, és ő is engem (minket), de legbelül valami mégis megtört. Nem tudok 100%ig vakon megbízni benne. Ezt persze nem dörgölöm folyamatosan az orra alá, de ez is egy érzés, leginkább a félelem érzete, hogy mi lesz ha megint. Ha igazán szeretitek egymást, akkor menni fog a dolog. Én mindenesetre nagyon sok sikert kívánok Nektek és bízom benne hogy sikerült helyre állítani a kapcsolatotokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!