Mit tanácsolhatnék neki?

Egy barátnőmről van szó, akivel évekkel ezelőtt együtt jártam egyetemre. Diploma után én külföldre költöztem, ő viszont itthon próbált szerencsét, de nem kapott jó állást. Végül úgy eladósodott, hogy külföldre költözött egy évre, hogy anyagilag egyenesbe jöjjön. De ott meg egyedül érezte magát, így hazajött. Vidéki lány, kis faluba költözött vissza a szüleihez. Anyukájáról hamarosan kiderült, hogy rákos, és pár hónapra rá meghalt.

Apukája is beteges, és nagymamája sírva könyörög neki, nehogy ott hagyja őket, mert abba belehal a nagymama és az apuka. Anyuka elvesztése is épp elég nagy csapás volt számukra.

Így a barátnőm a falu környékén keresett és most egy kis segítséggel talált is munkát. Igen ám, de napi 14 órát kell dolgoznia, többször éjszakai ügyeletet is kell vállalnia, meg hétvégéket. Cserébe 800-1000 eurót keres.

A család most azért sír, hogy sose látják ennyi munka mellett, és még hévégén is elmegy hogy kimozduljon a falujából.

A barátnőm teljesen össze van omolva, mert

-Elvesztette anyukáját pár hete

-Családja lelkileg zsarolja, h ott ne hagyja őket

-Végre van munkája, de cserébe élete és semmilyen örömforrása nincs az életben

Én úgy gondolom, kockáztatnia kellene, és igenis kiszakadni a kis falujából, feladva a jól kereső, de életét ellehetetlenítő munkáját. Városba kellene költöznie, és ismerkednie. 25 éves, szüksége lenne már egy férfira, de emellett az életvitel mellett soha nem fog ismerkedni.

De nem mer, egyelőre ő azt se tudja, merre induljon, milyen célt tűzzön ki maga elé.

Hagyni kell kicsit, hogy összeszedhesse magát? Vagy hogyan segíthetném?