Mit lehet tenni egy barátnőre féltékenykedő anyával?

Anyuci pici fia - szindróma... Voltam ilyen szituban, a barátnőként. Fura, de ezek hímsoviniszta nők szoktak lenni - téged mint fiút többre tart anyukád a húgodnál, ha a húgodat "viszi" valaki, az nem baj, de ha az ő drága kisfiát, akkor égszakadás, földindulás, és senki nem elég jó.

Anyukád egyedülálló? (Mondjuk ez nem törvényszerű ilyen esetben!)

Meg kell értetned anyukáddal, hogy szükséged van barátnőre, és szereted a lányt, és a javadat szolgálná, ha ezt tudomásul venné, és támogatón vagy legalábbis nem ellenségesen állna a dologhoz. HIszen szereted és fontos neked a véleménye, ezért szeretnéd, ha ő is elfogadná a választottadat. És ha szereted a lányt, ne hagyd, hogy anyukád elmarjon mellőle - velünk anno ez volt.

Ignorálni. Vegye tudomásul, hogy felnőttél, szerelmes vagy (bár nem írtad, úgy veszem ki a szavaidból, hogy fiúként írtad a szöveget), és nem anyukába, mert nem ötéves vagy, hanem annál több, tahét egy másik felnőtt emberbe. Ez az élet rendje.

A kislányt nem szégyellni kell, nem kell agyonfélteni, hanem kiállni mellette, ha anyukád megint játssza a játszmáit és nem szabad hagyni, hogy elmarja tőled.

Szeressétek egymást, a mama pedig vegye tudomásul, hogy felnőttél. Addig kell ignorálni a mamát, amíg észhez nem tér. A hisztériával szemben mindig ez a legokosabb megoldás. (És a konzekvens magatartás!) Anyukád előbb-utóbb rá fog jönni, hogy ha nem akar végleg elveszteni téged (azaz a buta, infantilis, sértődött stb. viselkedésével elmarni magától), akkor be kell látnia, hogy felnőttél. És ez így van jól.

Amíg el tud marni egy lányt is mellőled, addig totális hatalma van feletted - ezt mindig tudjad. Egyetlen lány sem fog melletted maradni, aki azt érzi, hogy anyukád mindig fontosabb, mint ő. Ez az élet rendje: a fióka felnő, kinőnek a szárnyai, társat keres magának és saját életet akar.

Elkerülni.

Eddig összes expasi anyukája normális volt,csak a pasik nem.

Most megtaláltam életem párját,erre a kedves mama olyan mint a tiéd...

kerülöm amikor tudom,egyszer csak rájön,hogy velem kemény fába vágta a fejszéjét...