Minden összejött és belehalok a szomorúságba, nincs kiút. Hogy másszak ki a gödörből?

A barátom szakított velem. Sok oka volt, de olyanokat is felsorolt mellé, amiről nem tehetek, például, hogy nem lehet gyerekem (PCO-m van), szőrösödik az állam, és ezért azt mondta, igénytelen vagyok (pedig próbálok tenni ellene, csipeszelem nap mint nap, de reggelre visszanő), sz@r az egész miatt alapból az önértékelésem, de már úgy vagyok vele, többé férfi hozzám ne érjen, mert megundorodik úgyis tőlem.

Szüleimmel is rossz a viszonyom, munkahelyem 2 hónapja megszűnt, nincs pénzem. A barátommal albérletben éltünk, hazaköltöztem a szakítás óta, úgy másfél hete. De mint említettem, szüleimmel sem jó a viszony. Munkát nem találok. Csak süllyedek bele az önsajnálatba, nincs erőm élni... Mit tehetnék..? Nem látom a kiutat, és hogy egyszer jó lesz nekem. Így nincs értelme..